Tudom, hogy próbálod azt mutatni a világnak, hogy minden rendben, és inkább húzol magadra mosoly álarcot, minthogy megmutasd az összetört, meztelen, reszkető lelkedet. Hiszen félsz attól, hogy megbélyegeznek, és szeretnél legalább mások szemében erős nő maradni, ha már a sajátodban nem vagy az.
Tudom, hogy divat lett manapság csak mosolyogni egymásra és elhitetni, hogy minket kemény fából faragtak, a szívünk acélból van, amit senki nem törhet össze - de te is tudod, hogy ez hazugság. Ne félj felfedni a fájdalmad mások előtt! Ne félj kimondani, ha fáj, és főként ne szégyelld a könnyeidet! Legyél büszke! Becsüld meg a szenvedést, fordítsd a javadra! Ember vagy. Ízig-vérig ember, akinek csodás lelke van, és még ha most nem is tudod elhinni: talpra fogsz állni ebből is.
Tudom, hogy minden reggel, amikor még az álom és valóság között vagy, talán még mosolyogni is van kedved. Egészen addig, amíg magadhoz nem térsz és el nem kezded folytatni az önsajnálatot. Pocsék ezt így leírva látni, nem? Pedig ez az igazság, ezt teszed magaddal. Tudom, hogy hiába mond bárki bármit, jöhetünk itt közhelyekkel, amíg a te szívedben és fejedben nem áll össze a valóság képe, amíg az érzés nem hatol egészen a csontvelődig, addig hasztalan minden iránymutatás.
De legalább azt ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy ettől mélyebbre húzzanak az olyan emberek, akik valójában csak azért sebeztek meg, hogy legyen valami apró sikerélményük az életben! Aljas és szemét dolog ez, amiből egyre többen űznek sportot. Beléd rúgtak? Csak ezt értsd meg: mások kicsinyessége nem a te szégyened.
Ne akard elrejteni a fájdalmadat! Aki józanul gondolkodik, annak a szemében nem fogod nevetség tárgyát képezni azért, mert ki mered mutatni, ha valami fáj. Furcsa, hogy sokan azt hiszik, az az erős ember, aki mindig nevet és nem mutatja meg, ki is ő valójában - pedig ennek épp az ellenkezője az igaz. Ne számítson mások véleménye, ha a te világképedbe az nem illeszkedik!
Miért is állnál be a sorba azért, hogy mások befogadjanak, ha te így boldogtalan lennél? Most állj meg, és ne menekülj! Sírd ki magad, de ígérd meg, hogy felhagysz ezzel! Igen, azt a borospoharat is tedd le, és akard végre meglátni a fényt az alagút végén!
Tudom, hogy elhatároztad, hogy inkább soha többé nem leszel boldog egy férfi oldalán sem, nehogy esélyt adj annak, hogy újra pofára ejtsenek. Tudom, hogy gyűlölöd a magányt, de ezzel is könnyebben barátkozol meg, mint egy esetleges újabb csalódás gondolatával. Tudom, hogy legbelül most is hiszel az emberi jóságban, a szeretet és szerelem erejében, hiába is mondod most dacolva önmagaddal, hogy soha többé nem engedsz közel magadhoz senkit.
Te összetört nő, aki egy roncsnak látod magad és minden pillanatban azt érzed: abba, ami most van, menten belehalsz, figyelj rám egy kicsit! Nem vagy egyedül a problémáddal. Tudod, a fájdalmad nem egyedi. Mindannyian ugyanazt az utat járjuk végig más-más sztorival, de az érzések, tapasztalatok valahol találkoznak. Kelj fel holnap más emberként, akard látni a fényt az alagút végén! Én hiszek benned. És te?
Dely Diana
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.