A szerelem szabad madár - nem kényszerítheted maradásra!

Egy fotel bárkit finoman körülölel - nem úgy, mint az a két kéz, mely a karfáján pihen. Mert a férfi, aki benne ül és erőt gyűjt, nem a kemény munkában fáradt el - és a csend, amit szinte vágni lehet, borzasztóbb, mint a világgá üvöltött mondatok.

Mert ebben a nesztelen pillanatban komoly dolog történik: fájón kegyetlen, borzongatóan szörnyű. Egy film forog a szeme előtt, az elmúlt fél óra képkockái, amikor úgy érezte, büntetnie kell. Azt az asszonyt, akit valaha szeretett, vagy legalábbis birtokolni akart.

A ruha már nem tetszett kecses alakján, mert rádöbbent: nemcsak ő, más is észreveheti. Rájött, hogy a felesége kedvessége másnak is becses lehet, ezért jobban teszi, ha inkább kalitkába zárja, nehogy szárnyalhasson.

Minek a lélek, ha nem látni, minek a könny, ha a földre hull és eltűnik? A férfi nem hitt semmiben, ami az érzelmekkel kapcsolatos - és ami a nő ezer színét mutatja meg. Egyetlen színt akart csupán látni: a szürkét, amely észrevehetetlenül belesimul a környezetbe. Folyton azon agyalt, vajon milyen rejtett oka lehet annak, hogy a párja megkérdezi: "Milyen volt ma a munkahelyeden?"

Miért mosolyog, ha csak egy egyszerű hétköznap volt, és miért ragaszkodik a szüleihez, ha már nincsen rájuk szükség? Számára minden ember, aki a nő életben fontos szerepet játszott, csupán nevetséges báb volt egy sakktáblán. A figurákat pedig egymás után le kell söpörni onnan, hogy végül csak ő maradhasson, kizárólag rá figyeljen, és őt imádja.

Hogy volt-e valaha olyan, mikor őszintén szerette a feleségét, nem tudni, de azt igen, hogy a látszat tökéletes volt. Mintha a nő tényleg a főnyereményt jelentette volna számára, és valóban a szíve éke lett. Az volt - amíg az ajtó be nem csukódott, és a négy fal nyomasztóan össze nem zárta őket. Mert akkor más világ következett, és más király uralkodott: egy kegyetlen, a helyzetet folyton élező, a végleteket és felesége lelkének tűréshatárát állandóan feszegető zsarnok. Aki büntet, mert szerinte van rá oka...

Forrás: Shutterstock

Gyűlölte a világot és mindenkit, aki benne él, mert észreveszik a nőt - ahogyan azt is, hogy nélküle is képes boldog lenni. Hogy sokan szeretik, tervei vannak, hobbijai, amik örömet okoznak neki. Nem akarta, hogy jól érezze magát, ezért egyre jobban leszűkítette a nő életterét. Ellenőrizte a telefonját, a laptopját, sőt, az álma sem lehetett nyugodt, mert gyakran ott állt az ágya mellett, és csak bámult rá. Gyűlölettel, amiért a nő tud pihenni, miközben az ő fejében ezer torz gondolat kering.

Aztán amikor a fejében kavargó gondolatokat elég ideig érlelte, kiabálni kezdett. A nő ilyenkor a keszekusza mondatok miatt sosem értette. Elkeseredetten próbálta, de nem ment. Hogyan is tudott volna kihámozni belőlük valamit, mikor a kitalációkból és fantáziából szőtt egyvelegben nem volt értelem, kegyetlenség viszont annál több?

Ez viszont a feleségtől állt távol, akiben millió finomság rejlett. A férj pedig kiabált, számon kért, megalázott és fenyegetőzött. Tette ezt szóban, írásban, e-mailben és SMS-ben, egy perc nyugalmat sem adva a nőnek. Nemcsak a tettek, a szavak is egyre keményebbek lettek és pokoli fájdalmat okoztak a feleségének, aki testében és lelkében ugyanazt érezte: veszteséget, összetört szívének ezer szilánkját, lelkének hangos kiáltását.

Lassan elveszítette a reményt, hogy ennek valaha vége lesz. Évek mentek el így, a külvilág számára abban a hitben, hogy a kapcsolatuk tökéletes. A nő rettegett attól, hogy a férje nem hagyja elmenni, majd attól: nem hagyja, hogy nélküle is boldog legyen. Aztán egy napon úgy érezte, túl sokat félt, és annyira ismerős már ez az egész, hogy inkább határozottá teszi, minthogy elvenné az erejét.

Egy dolgot akart: szabadulni bármi áron. Igen, még csak most lépett rá arra az útra, melynek a vége nagyon messze van. Tudja, hogy ezer fájó sebet fog még kapni a férjétől, de nem adja fel. Tudja, bármennyien is hisznek benne és segítenek neki, ezt egyedül kell végigcsinálnia.

Ha pedig elér a célhoz, ő fog a fotelbe ülni, hogy egy csodálatos, fénysugaras jövőt tervezzen, ahol meghallják a hangját, észreveszik a mosolyát, és értékelik szíve ragyogó kincseit.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?