Szünet a kapcsolatban - menekülés a szakítás elől?

Ekkor jellemzőn túl vannak már számtalan beszélgetésen, veszekedésen és próbálkozáson, hogy túljussanak a krízisen. Mégsem biztos, hogy minden esetben olyan jó ötlet ez a szünetesdi.

Talán akkor lehet foganatja, amikor nem kifejezetten a párkapcsolattal van a probléma, hanem csak az egyik félnek vannak gondjai, ami miatt kicsúszott a lába alól a talaj, és össze kell pakolnia az életét. Ámbár itt is felvetődik a kérdés: ha párban élünk, nem lenne jobb együtt megoldani, ha baj van? Hiszen akkor hol marad a jóban-rosszban rész?

Általánosságban azonban elmondható, hogy a szünettel több kárt tehetünk, mint hasznot.

Ha a pár régóta együtt van, és a szünetet egy kellemetlen időszak előzi meg - állandó feszültséggel, vitákkal -, a szünet hatására megérkezhet a szabadság és felszabadulás érzése - ami igencsak jól tud esni. Ez pedig erősebb lehet a hiányérzetnél is, hiszen ilyenkor kevésbé emlékszünk a szépre, sokkal inkább az utolsó "rossz" momentumok maradnak meg. Az meg kinek hiányozna? Így nem csoda, ha sokan inkább az egyedüllétre voksolnak a kibékülés helyett.

Mivel itt még fél lábbal a kapcsolatban vagyunk, van kapaszkodónk. Alapvetően még nem veszítettük el a másikat, így nem is biztos, hogy jön a mindent elsöprő hiányérzet, ami miatt rájövünk, hogy csak vele akarunk lenni és senki mással. Pláne, ha ezt a lehetőséget egy megcsalás miatt választottuk.

Ebben az esetben előfordulhat, hogy még jobban elmérgesedik a szituáció. Hiszen a másik elvileg még hozzánk tartozik, de fizikálisan már nincs velünk naponta, és ez egy elég furcsa helyzeteket tud előidézni. Megkérdőjelezhetjük, hogy őszinte-e. Mivel, kivel tölti a felszabadult idejét? Talán csak nem azzal, akivel megcsalt minket? Mit csinál esténként, a hétvégéken?

Hiszen állandó kommunikáció nincs köztünk, de azért még összetartozunk. Vagy mégsem?

De ebben az esetben nem árt átgondolni, hogy egyáltalán akarjuk-e egymást, vagy pusztán csak baromi gyávák vagyunk ahhoz, hogy beismerjük: nem megy tovább. Sokan még ezzel a "legyen szünet" opcióval is képesek rabolni a másik idejét. Mert lássuk be, általában azok állnak elő ilyennel, akiknek esze ágában sincs folytatni a kapcsolatot, szimplán csak nem elég tökösek, hogy ezt beismerjék. Sajnálják a másikat, de leginkább saját magukat.

Mindenesetre, ha a párunk ilyen kéréssel áll elő, kérjünk konkrét magyarázatot, és ne elégedjünk meg holmi becsomagolt zagyvasággal! Mert ha ő elvárja tőlünk, hogy egy ilyen helyzetbe belemenjünk és türelemmel viseltessünk iránta, akkor igenis jogunk van tudni a valódi okát.

Ha viszont már belementünk, akkor ne keressük őt nap mint nap - bármennyire nehéz is. Ha szünetet tartunk, akkor ez valóban legyen szünet! Ne féljünk attól, hogy ez további eltávolodást eredményez, hiszen már pontosan ez történik. Talán pont ebből a távolságból tudunk majd újra elkezdeni közeledni egymás felé - vagy végleg lezárni a kapcsolatot.

Így nekünk is időnk szabadul fel, amit magunkra szánhatunk: mozizhatunk a barátokkal, sportolhatunk, új dolgokat próbálhatunk ki. Számtalan lehetőségünk van arra, hogy ha este sírva fekszünk is le - bizonytalanságban, zavarral a szívünkben -, legalább a nappalok teljenek a lehetőségekhez képest vidáman, tartalmasan és hasznosan. Idővel pedig úgyis kiderül, hogy melyik irányba mozduljunk: vissza hozzá vagy véglegesen el tőle.

Tóth Zsuzsa

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock