Márpedig az anyaság olykor kegyetlenül nehéz!

A digitális óra fénye éles késként hasít Anna szemébe. Kezével megdörzsöli arcát, és hunyorogva próbálja elolvasni, mennyi az idő. 16:00. Utoljára Luca születése előtt aludt el délután. El fogok késni, gondolja, és azonnal kipattan az ágyból.

Túl nagy a csend a lakásban, így átmegy a gyerekszobába. Luca hason fekve, széttett kezekkel alszik a kiságyban. Percekig tudná figyelni az alvó kislányt, és élvezni a csendet, de fontos este vár rá, muszáj készülnie. Közben Máté, a férje is hazaér.

- Nem lesz gond? - kérdezi Anna az ajtóból visszafordulva.

- Tudod, hogy nem először maradunk ketten. Ne aggódj! - nyugtatja meg Máté.

Még visszalép, hogy puszit adjon, aztán irány az utcájukban található iskola. Amikor jelezte, hogy az egyik termüket egy-két órára igénybe venné, nem kérdezősködtek. Csak annyit mondott, hogy néhány anyukával tart beszélgetős estét. Akkor még nem sejtette, mekkorát téved. Az épületbe érve meglepődik, mennyien eljöttek: az anyukák szorosan sorakozva állnak a terem ajtaja előtt. Átverekszi magát a tömegen, hogy bejusson. Kinyitja az ajtót, a padok pedig szép lassan megtelnek, a terem elcsendesedik.

Csak ekkor szólal meg:

- Köszönöm, hogy eljöttetek! Nem hittem, hogy ekkora lesz az érdeklődés, de nagyon örülök. Az egyszerűség kedvéért kezdem én: Anna vagyok. 7 hónapja anya. Tegnap éjszaka, miután visszaaltattam Lucát, kiment a szememből az álom, és elővettem a telefonom. Ismerősnek jelölt egy lány, még a gimiből.

Visszaigazoltam, és azonnal a nyaralós képei jöttek velem szembe: Vietnam, 2018. Seychelle-szigetek a csajokkal, 2017. Ahogy nézegettem a képeket, egyre jobban behálózott az irigység. Persze próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy minden közösségi oldal csak illúzió, de ahogy a tökéletes fürdőruhás alak visszamosolygott rám a fotókról, kedvem támadt a tükörhöz vágni a telefonomat.

Végre kimondta... Megköszöni, hogy meghallgatták, majd megkönnyebbülve leül egy székre. Ekkor feláll valaki a leghátsó sorban: alacsony, szőke hajú nő. Rakoncátlan tincseit a füle mögé simítja.

- Sziasztok! 4 hónapja vagyok anya. Másodszorra mozdulok ki a gyerek nélkül. A múlt héten elmentem fodrászhoz. Amikor kész lett a hajam, és tükörbe néztem, elsírtam magam örömömben. Csak sírtam, és nem tudtam abbahagyni...

Forrás: Shutterstock

A mellette ülő nő feláll, átöleli a szőke csajt, aztán már ő beszél:

- Tegnap délután kettőkor realizáltam, hogy 24 órája nem zuhanyoztam.

Többek szeméből együttérzés tükröződik. Alig fejezi be a mondatot, már érkezik is a következő vallomás.

- Szervusztok! Én ma nem bírtam tovább. Zalán egész reggel megállás nélkül üvöltött. Végül a kezébe nyomtam a tabletet. Azonnal elhallgatott. Megreggeliztem, megittam a kávém, aztán percekig csak ültem a néma csendben. Sajnálom! - fűzi még hozzá halkan a farmerkabátos anyuka, majd lesütött szemekkel visszaül.

A közelében ülők vigasztalják, győzködik, hogy nincs oka a szégyenre. Újabb felszólaló folytatja a sort:

- Tudjátok, fogalmam sem volt, hogy ekkora érzelmi hullámvasút lesz ez az egész. Bevallom, a nehezebb napokon visszasírom a régi életemet, és olyankor szörnyű bűntudatot érzek. Aztán ránézek a fiamra, és minden gondom elszáll. Szóval, ha vannak is nehéz napok, úgy gondolom, nincs ennél csodálatosabb dolog.

Ezzel valószínűleg mindenki így van a teremben - még ha azért is gyűltek össze, hogy kiadják magukból minden gondjukat és terhüket, amit az anyaság ró rájuk. Észre sem veszik, hogy a hátsó sorban felegyenesedik valaki:

- El akarok válni. A gyerek mindent elrontott.

Talán öt perc is eltelik teljes némaságban. Senki nem tud, vagy nem akar megszólalni. Aztán az első padból valaki vállalja, hogy megtöri a csendet. Annának ismerős. Igen, egy lépcsőházban laknak.

- Én azt utálom a legjobban - vesz egy mély levegőt -, hogy egyetlen gyereket szoptatok, a melleim mégis olyanok, mintha az egész környék összes babája rajtuk lógna egész nap.

Szinte mindenki hangos nevetésben tör ki, az előző súlyos csendnek már nyoma sincs. Az egy óra hamar elrepül, az összejövetel a végéhez ér. A résztvevők óriási lelki könnyebbséggel távoznak, hiszen olyan dolgokat mondhattak ki egymásnak, melyeket az életben sehol nem mernek felvállalni - nehogy megbélyegezzék őket.

Ettől függetlenül egyikükben sincs kétség afelől, hogy anyának lenni a világ egyik legcsodálatosabb érzése. Egy olyan lelki szövetség két ember között, amelynél szorosabb és őszintébb kötelék nem létezik.

Kulcsár Ákos novellája.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?