Vakrandi? Soha többé!
A barátok mindig jót akarnak, ha össze próbálnak hozni valakivel, de nehéz dolguk van - főleg, ha mindkét felet ismerik. Hiszen rájuk nézve is kellemetlen, ha nem jól sül el a dolog... Mégis belevágnak.
Azt remélik, egy gonddal kevesebb, és egy boldog párral pedig több lesz, ha megszervezik a találkozót. A két fél pedig belemegy a dologba, "soha nem lehet tudni, adjunk esélyt a boldogságnak" alapon. Hiszen egy randi egy szerelem reményteli kezdetét jelentheti. Azt várod, hogy egymásra néztek, és rögtön színesre festi az eget egy tűzijáték, miközben legalább száz léggömb repül felfelé.
A megérzésekre azonban hallgatni kell, erre a lány is rájött - kár, hogy csak utólag... Pedig az étterem asztalához igyekezve egy belső hang azt súgta: "Fuss, rohanj, menekülj!" Ám ő mégsem tette. Pedig hamar kiderült, hogy a férfi nemcsak ülve alacsony, de állva is. Semmi gond, száz példát hozhatnánk olyan párokra, akiknél ennek ellenére működik a dolog, ha vonzódnak egymáshoz - de itt erről sem volt szó.
Egy udvarias kézrázás után a férfi semmitmondó beszélgetésbe kezdett. Autóról, ingatlanokról, egzotikus nyaralásokról, pénzről, pénzről, és még több pénzről. Szemléltetésképpen elővette és az asztalra tette a dugig tömött pénztárcáját.
A lányt másodszor is figyelmeztették a megérzései, szinte kiáltva: "Tűnj el gyorsan!" Igen ám, de ha így tesz, két embert is megbánt: a jó barátot, aki összehozta a randit, és ezt a szerencsétlent is, aki azt hiszi, a pénze az egyetlen érték.
Túl kedves volt ahhoz, hogy ezt megtegye - legalábbis egyelőre... Több tapasztalatot akart szerezni, hogy a döntése megalapozott legyen. Tíz percig bírta még, majd felállt, és elindult a kijárat felé. Csak egy dolgot felejtett el: elbúcsúzni. Annyira meg volt döbbenve, hogy egy hang sem jött ki a torkán - csak menekülni akart, amilyen hamar csak lehetett. Az persze kiabált és integetett utána, de hasztalan, mert a nő hátra sem nézett.
Nem elég, hogy félórát vesztett az étteremben, másfelet pedig készülődés közben otthon, a tükör előtt. Még egy rossz tapasztalatot is szerzett. Megfogadta: soha többé vakrandi! SOHA! Ez utóbbit lehet, hogy hangosan is kimondta - már nem emlékezett, csak arra, hogy hazafelé világrekordot állított fel gyaloglásban.
Mikor hazaért, becsukta maga mögött az ajtót, csakhogy ezzel még nem zárta ki a férfit az életéből: megcsörrent a mobilja.
- Igen?
- Szia! Otthagytál az étteremben, ki kellett fizetnem a vacsorádat. Na, nem mintha nem lenne rá pénzem, de nem volt, aki megegye. Be kellett csomagoltatnom, hogy hazavihessem. Nem szeretem kidobni a pénzt az ablakon. Miért rohantál el?
- Nem véletlenül. Nem szeretnék többet találkozni veled!
- Miért? Én igazán mindent megtettem. Drága étterembe hívtalak, majdnem egy húszast hagytam ott kettőnk kajájáért!
- Nem erről van szó. Te és én egyszerűen nem passzolunk össze.
- Szerintem meg csak hisztis vagy egy kicsit. Hiszen még a kocsimba sem ültél be! Fullextrás járgány, ha hátradőlsz a bőrülésen, rögtön jobb kedved lesz, hidd el!
A lány rájött, hogy minden magyarázat hasztalan. Bármit mond, a másik rögtön megcáfolja - azt hiszi, a pénz mindent megold. Húsz percig hallgatta, ahogy a férfi fényezi magát, és részletezi, miért kellene még egy esélyt kapnia. Ennyi idő után a legjámborabb nő is határozott amazonná válik, így udvarias kitérő mondatok helyett végül megmondta a frankót:
- Befejeztem veled. Keress olyan lányt, akit csak a pénz érdekel!
A pasi száma ezután tiltólistára került, a történtek feldolgozása azonban nem ment ilyen könnyen. Valamiben mégis segített ez a randi: a lány most már pontosan tudta, mi az, ami idegesíti, és melyek azok a tulajdonságok, amelyek nélkül el sem tud képzelni egy szerelmi viszonyt. A három legfontosabb tényező: kisebb pénztárca, kevesebb beszéd és vonzalom első látásra...
Nyitókép: Shutterstock