Téveszméim a házasságról...

Azt hittem, elég lesz az, hogy fizetésnapon sértetlenül és hiánytalanul átadom a feleségemnek a borítékot, és ezzel le is tudtam a teendőimet. Azt hittem, minden ugyanolyan lesz köztünk a boldogító igen kimondása után is, mint akkor, amikor még "csak" egy szerelmes párként voltunk együtt, de külön éltünk. Tévesen azt gondoltam, hogy elég, ha a szülői példát követem ahhoz, hogy működjön magától az egész gépezet.

Tévedtem, sőt, az mondhatom: ekkorát még soha.

Hiszen hogy lehetne elég az a figyelem, törődés, amit akkor adtam, amikor még nem éltünk együtt? Akkor még csak heti pár alkalommal találkoztunk: színesítettük az életünket egy-két kirándulással, mozival vagy színházzal. Akkor még minden találkozó ünnepnap volt. Nem ismertük egymást, nem tudtuk, ki hogy viselkedik a szürke hétköznapokban - ahogy azt sem, hogyan reagál a másik az élet kihívásaira, a világ történéseire.

Most már tudom, hogy egy házasság - vagy egy hosszabb távú párkapcsolat - egyáltalán nem úgy működik, mint azt fiatalon hittem.

Együtt. Egymással. Egymásért.

Egy házasságban mindkét fél olyan, mint egy-egy virág. Igenis vannak igényeink, és azokat nem csak időlegesen, nem csak rövid távon kell kielégíteni, hanem életre szólóan. Biztosítanunk kell egymást arról, hogy a másik kezei között sosem fog elhervadni a lelkünk.

Tévedés volt azt hinnem, hogy elég, ha felhúzzuk egymás ujjára az aranykarikát, és akkor tényleg holtomiglan-holtodiglan együtt leszünk.

Soha nem dőlhetsz hátra abban a tudatban, hogy elkészült a műved. Egy házasság folyamatos munka - még ha nem is abszolút értékben munkaként tekintesz rá. Téveszme azt hinni, hogy elég hazaadni a fizetést, vagy hogy évi pár kirándulással, közös nyaralással boldoggá tehetjük a kedvesünket. Ő csak akkor lesz boldog, ha személyesen ott vagyunk az életében.

Tévedésen alapszik az a felfogás, hogy elég esküt tenni egymásnak!

Nem a gyűrű, nem is az egymás szemébe mondott ígéret fogja összetartani a párt - hanem az a szövetség, amit nem a legboldogabb, legszerelmesebb pillanatukban kötnek. Akkor, amikor beborult felettük az ég, és a gondok ellenére is kitartanak egymás mellett.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock