Egy részeges nő kocsijába ültettem a gyerekeimet!

Az első teniszklub által szervezett rendezvényen jól elbeszélgettünk. Volt miről, a fiúk hamar összebarátkoztak, azonos iskolai gondokkal küszködtünk, időnként receptet cseréltünk, női dolgokról csacsogtunk, és mindig örültünk, ha összefutottunk.

A kerti partin sem tűnt fel, hogy Linda túl sokat inna. Nyár volt, meleg, jólesett a hideg rozé fröccs, nem számoltam, ki hány pohárral kortyolt el. Öleléssel búcsúztunk a kapuban. Értem jött a férjem, a srácokat alig bírtuk beterelni a kocsiba. Linda virágos nyári ruhájában kecsesen az utca vége felé lépdelt, mikor utánakiáltottam. Nevetve hárította el felajánlásomat, hogy hazadobjuk. Azt mondta, sima ügy lesz, és még sokáig láttam a tükörben, ahogy integet.

Ősszel besűrűsödtek a munkáim, így gyakran kértem meg, hogy fuvarozza haza a fiaimat tenisz után. Gond nélkül értek haza, Linda lelkiismeretes anyaként mindig megvárta, hogy a kapu becsukódjon utánuk, és azonnal hívott, hogy rendben kitette őket.

Nagyon hálás voltam neki, mert senkit nem tudtam volna ilyenkor ugrasztani. Időnként kimaradtak a hétvégi teniszmeccsek is, a férjem az idős szüleit vitte-hozta az otthonuk és a kórház között, néha hetekre lent maradt vidéken, nekem pedig dolgoznom kellett.Emiatt gyakran volt lelkiismeret-furdalásom, főleg, ha túl sok meccset mondtam le a munka miatt. Linda öntött belém lelket, mikor késve estem be a klubba, vagy amikor már csak nála tudtam összeszedni a fiúkat. Boldog voltam, hogy legalább egy emberre számíthatok.

Sosem kérdeztem, mivel foglalkozik, a beszélgetéseink nem terjedtek ki a magánéletre, amolyan kellemesen felületes viszony volt. Egészen az őszi szünetig. Megint egy olyan nap volt, amikor nem tudtam időben elszabadulni, és már automatikusan ütöttem be Linda számát a telefonba.

Megnyugodtam az ismerősen csengő hangtól, és igyekeztem gyorsan befejezni a munkámat. Hazaérve a kisebbik fiam szokásától eltérően nem ugrott a nyakamba, szótlanul legózott a szobájában. Mikor rákérdeztem az okára, annyit mondott, hogy Linda a kocsiban furán viselkedett, össze-vissza nevetgélt, és fura szaga volt. A nagyobbik fiam csak a vállát vonogatta, és nem fűzött hozzá semmit.

Aznap este életmentő műtétet hajtottak végre az anyósomon, nem volt idő tovább foglalkozni Linda viselkedésével. El is feledtem az egészet - addig, míg megint meg kellett kérnem, hogy vigye haza a fiúkat. Otthon Öcsi az ajtóban várt, és azt mondta, soha többet nem jön haza vele. Inkább vár néhány órát a klubnál, de nem száll be Linda mellé. Nem volt hajlandó ennél többet mondani, ahogy az idősebb fiam sem.

Sokáig gondolkodtam, hogyan kérdezzek rá Lindánál, történt-e valami szokatlan. Idegesen tárcsáztam, kérdeztem, milyen volt az út, ő pedig nevetve közölte, hogy olyan, mint máskor. Dugó, némi araszolás, semmi rendkívüli. Nem tudtam, miről kellene beszélnünk még, így ennyiben maradtunk.

Így jött el a mikulás parti. Linda szokás szerint elbűvölő volt, a gyerekek élvezték a kötetlen együttlétet, mi meg beszélgettünk. Mivel a férjemnek nem volt kedve eljönni, rám hárult a sofőr szerep, így csak narancslevet kortyolgattam. Linda pohara viszont mindig tele volt. Hol fehér-, hol vörösborral. A rendezvény végén a kapunál még megállított egy másik anyuka, így Lindától nem tudtam rendesen elköszönni,.

Gyorsan elköszöntem az ismerősömtől, és mielőtt elindultunk volna, mélyeket lélegeztem a kocsiban. Erre a nőre bíztam a gyerekeimet nap mint nap? Akit láthatóan nem zavart, hogy kocsival jött, mégis ivott? Vajon hányszor fordult ez elő, míg a fiúkat fuvarozta? Az elmémben össze-vissza cikáztak a gondolatok. Úgy értem haza, hogy tudtam, nemcsak a férjemmel, de a fiaimmal is meg kell beszélnem a történteket. Tanulságos este volt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock