Hiszen neki tök mindegy, ő még nem tesz különbséget, hogy otthon ereszti ki a hangját vagy máshol. Akar valamit, nem csak szeretne, mégpedig most, és nem később! Egyértelmű megfogalmazás. Mert ő még tudja, hogy nem szabad halogatni az örömöt: ha most szeretné megélni, átérezni, akkor most kell megvalósítani.
Bezzeg mi, felnőttek, ezt sokkal jobban tudjuk. Vagy legalább is így gondoljuk. Nemcsak másnapra halogatunk terveket, álmokat, hanem képesek vagyunk a következő hétre, vagy akár évre is eltolni őket. Örökéletűként viselkedünk, úgy, mint aki ráér, akinek semmi sem sürgős. Persze van rangsor, csak éppen mindig ugyanaz a prioritás: munka, teendők, aztán a sor legvégén mi magunk és a vágyaink.
Amikről csak félve beszélünk, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy úgysem sikerül megvalósítani őket. A reményt persze nem veszítjük el, pontosan azért, mert a szívünk mélyén nagyon szeretnénk, ha megvalósulnának.
Mert lefekszünk, és jó esetben másnap reggel felkelünk. De miért van az, hogy a következő napon, amire a vágyunk megvalósítását halasztottuk, ugyanúgy a kifogásokat kezdjük el keresni? Ha pedig kellő energiát fektetünk bele, akkor találunk is bőven! Nem azt mondom, hogy egészséges, életerős felnőttként kétségbe kell vonni, hogy a holnap eljön számunkra, azt viszont állítom, hogy nem érdemes feleslegesen húzni az időt.
Hiszen, ha egy kétéves kissrácnak minden perc számít, akkor nekünk miért nem? Miért nem vagyunk tisztában azzal, hogy mekkora érték az idő és a lehetőség? Gyerekként tudtuk, felnőttként pedig nem? Miért pont ezt felejtettük el? És ha valami véletlenül mégis összejön - például a mobiltelefon, amire rég vágyunk, éppen akciós, tegnap kaptunk prémiumot, minden számla kifizetve, és hónap vége van -, akkor ahelyett, hogy boldogok lennénk, bűntudatunk lesz.
Kettősséget érzünk: örülünk, mint a gyerekek, ugyanakkor félve tesszük meg a lépést, mert nem ehhez szoktunk hozzá... Aztán a kezünkben tartjuk az új telefont, de még mindig egyik pillanatról a másikra változik az öröm és a "nem is volt rá akkora szükségem" érzése.
A gyerekek bár kicsik, mégis sokkal bölcsebbek, mint mi vagyunk, érdemes tőlük tanulni. Na, nem a hisztit, hanem az akaratot, a kitartást és azt, hogy a sor elejére helyezik önmagukat. Kapjuk elő a határidőnaplókat, és írjuk be az álmunkat mára! Mert ha nem is vásárolhatjuk meg azonnal, amire vágyunk, vagy nem utazhatunk el oda, ahová szeretnénk, de a tervezés első lépésével máris közelebb kerülhetünk hozzá.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.