A barátnőim mindig kifogják a kedves, megbízható, hűséges férfiakat, én pedig soha nem tudom megélni a vágyott boldogságot, a kapcsolataim rendre zátonyra futnak. Mostanában sokat gondolkodtam azon, mi a baj velem, és miért akadok össze újra és újra olyanokkal, akik fájdalmat és rengeteg bonyodalmat okoznak. Hosszas önmarcangolás és tépelődés után végül sikerült megfejtenem, mi lehet ennek hátterében. Íme a magyarázat.
Amikor egy konferencián megismerkedtem Péterrel, szinte semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy igazi nagyágyú a szakmájában. Én akkor még mással jártam, mégis iszonyú hatással volt rám, nem tudtam ellenállni a csábításnak. Nem sejtettem, hogy ez a filmbe illő találkozás teljesen megváltoztatja az életemet - méghozzá rossz irányba. Péter undorító módon kihasznált, és ezerszer megalázott azzal a mondattal, hogy "Mi soha nem leszünk egy szinten."
Ma már tudom, hogy korábban kellett volna lépnem, de abban bíztam, hogy ha majd megszerzem a második diplomámat, megváltozik a véleménye. Akkor majd úgy tekint rám, mint egy sikeres nőre, és támogatni fog az álmaim megvalósításában. Tévedtem. Ő semmi mást nem ismert, csak a nagyképűsködést, a kérkedést, és éppen ebből fakadt mérgező vonzereje.
Vannak férfiak, akik nem képesek örömöt és boldogságot találni az életben, ezért keresik a jókedvű, vibráló, dinamikus nők társaságát. Attilával Tinderen match-eltem, gyorsan összejöttünk, nagyjából három hét után. Nem ő volt életem legnagyobb tévedése, de kétségtelenül tévedés volt. Eleinte minden meseszerűen alakult, de aztán elromlottak a dolgok. Sajnos utólag állt össze a kép, hogy Attilaegy igazi energiavámpír, aki az én pozitív energiáimmal pótolta a napi adagját. Valóban el kell ismernem, kifinomult módszerei voltak. Lassan, szinte észrevétlenül szívta ki belőlem az élet esszenciáját. Majd miután erőt gyűjtött, lelépett. Egyetlen szó nélkül.
Kristóf már az elején mondogatta, hogy eddig olyan nőkkel találkozott, akiket kizárólag a pénz érdekelt. Akik annyira el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem jutott idejük másra, de most végre boldog, mert úgy érzi, megütötte velem a főnyereményt. Én tényleg beleadtam apait-anyait, hogy boldognak lássam őt. Főztem, mostam, takarítottam rá, vittem gyógytornára, amikor fájt a háta, hosszú éjszakákon át hallgattam a panaszkodását. Egy pillanatra sem engedtem el a kezét. Még akkor sem, amikor félrelépett. Sorolhatnám még, de nincs értelme.
Csupán nemrég döbbentem rá arra, hogy a kapcsolataimban mindig Teréz anyát játszottam. Határok és elvárások nélkül adtam, a saját magam igényeit háttérbe szorítva. Hagytam, hogy a férfiak átgázoljanak rajtam, és még mosolyogtam is hozzá.
Bizonyára sokan akadnak, akik nem értik, miért voltam együtt ezekkel a férfiakkal, akik nyilvánvalóan nem szerettek engem. Ennek komoly oka van. A rejtett szorongásaim, tudattalan elakadásaim miatt ragadtam bele méltatlan helyzetekbe, és mindig megmagyaráztam magamnak, miért jobb, ha maradok.
Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtam a múlton, a jelenen. Hálás vagyok a tudatért, hogy képes vagyok feltétel nélkül, teljes odaadással szeretni. De most már tudatosabban járok a világban, és a jövőben igyekszem elkerülni azokat a férfiakat, akik kihasználnak, élősködnek rajtam.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.