Ne piszkáld a kamaszt feleslegesen - van elég baja!

Én mostanában kezdtem el hasonlókat tapasztalni a 13 éves lányomnál, aki az utóbbi időben a legártatlanabb kérdéseimet is támadásnak veszi. Például a "Mostál már fogat?" egy olyan klasszikus, amiből aztán észrevétlenül vita kerekedik. Tulajdonképpen állandó kontroll alatt kell tartanom magam, mert vagy olyat kérdezek, amitől megsértődik, vagy ciki vagyok.

Szerinte én semmit sem tudok, semmit sem értek, és humorom sincs. Bár a lelkem mélyén reménykedem, hogy ezt csak kifelé mutatja, legbelül pedig tudja, hogy okos vagyok, értelmes, és természetesen vicces is. Ez az egész lehetne nagyon fárasztó is - és igazából néha az -, de a hozzáállás nagyon sokat tud segíteni. Nem. Nem a kamasz hozzáállásán kell fogcsikorgatva dolgozni, hanem a sajátunkon.

Vedd elő a gyermekkori naplódat!

Bármennyire is utálod visszaolvasni magad abból az időszakból, amikor még a "lesz"-t két "sz"-el írtad, olvass, és csodálkozz! Forgathatod majd a szemeidet, hogy tényleg így gondolkoztál. Mert azokban aztán lesz minden. "Bárcsak elválnának a szüleim!" "Szeretem Jocót, miatta még hazudtam is!" "Ma sem oda mentem, ahová anyáméknak mondtam." "Utálom Dórit! Utálom a szüleim! Utálom a tesóm! Utálom magamat is!" Ja, és a klasszikus: "Ma sem történt semmi."

Szakkönyvek

Gyermekkori naplód híján/mellett olvass kamaszokról szóló könyveket! Sokat. Így szembesülhetsz a ténnyel, hogy a te gyereked pont ugyanolyan undok, mint mindenki másé ebben a korban (és amilyen te is voltál). Ez azért megnyugtató, ezért lassan felhagysz majd az önostorozással. Kevesebbet fogod magadban keresni a hibát, és egyre jobban érteni fogod, mi zajlik egy kamasz lelkében. Az információk hatására a saját feszültséged is oldódni kezd. Több türelemmel viseled a napi vitákat, és egyre közelebb kerülsz a kulcshoz, ami a gyereked lelkéhez nyitja az ajtót.

Ahogy a kamaszok mondják egymásnak: "Kussolj!"

Néha csak maradj csendben! Először is azért, mert ha nem is mutatja a gyereked, attól még tuti hálás lesz érte. Másodszor, mert ha képes vagy néha NEM folytatni egy elmérgesedni készülő vitát, te is elkerülöd a gödör mélyét, amikor már csak erőből vagdalkozol, és már csak olyanokat vágsz a gyerek fejéhez, amiket te is ezerszer hallottál a szüleidtől. De megfogadtad, hogy ezeket nem fogod mondani soha...

Beszélgess!

Ésszel vitázni szabad! Hiszen az általad elmodott érveket a gyerek szemtől szembe tagadja, de holnapra talán már a sajátjai lesznek. Vitatkozz, érvelj! De a legjobb, amikor csak úgy beszélgetsz vele. Szerelemről, barátságról, róla. Igaz, kevés lehetőséged van erre, és az a kevés is kizárólag akkor, amikor ő akarja, de sose hagyd ki az ilyen alkalmakat!

Bízz benne!

Hazudik. Talán, mert tart tőled, talán, mert próbál megfelelni az elvárásaidnak, talán csak heccből - mégis azt mondom, bízz benne! Sok-sok éve látja és ismeri az értékrendedet. Bízz benne, hogy azok alapján fog döntést hozni!

Ne piszkáld feleslegesen!

Leviszi, kitakarítja, megmossa, megcsinálja, csak a saját tempójában. Fontosabb neki, hogy cseteljen a barátaival, mint az, hogy kivigye a szemetet? Sebaj! Annak is eljön az ideje. Persze, lehet, hogy tízszer (százszor) kell szólni. Pont, mint neked kellett anno...

"Elmúlik!"

Azt hiszem, ez a legfontosabb, amit szem előtt kell tartanod, ha túl szeretnéd élni a kamaszkort. A kamaszkor átmeneti állapot, neked és a gyerekednek is - és ezt az átmeneti állapotot nem lehet igazán jól csinálni. Szemforgatás, vállhúzogatás, puffogás, ajtócsapkodás nélkül nem lehet megúszni, de legalább ott a remény: elmúlik.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock