Ezután már csak a szokásos, hétköznapi problémáink voltak. Anyukám bölcsessége, a "majd elmúlik" mindig megnyugtatóan hangzott, alkalmaztam is önszuggesztiónak. Aztán kamasz lett. Észrevétlenül, egyik pillanatról a másikra kvázi felnőtt, aki legbelül még kisgyerek. Elmesélem, mennyire.
Becsúszott egy matek egyes. Nem dől össze a világ, engem nem zavar, volt már ilyen a történelemben. Ezzel szemben őt igen. Azt mondja a tanárnak, hogy az anyukája kiabálni fog vele a rossz jegyért - ne írja be, inkább írasson vele javító dolgozatot. Közben a mellette álló barátja is megerősíti: igen, az anyukája félelmetes...
Megírja a javítót, hármast kap. Aztán angolból is becsúszik egy egyes. Leadja ugyanazt a szöveget, ugyanazzal a baráti támogatással a tanárnőnek is, aki végül nem írja be a jegyet. A tanáriban viszont elmeséli a sztorit - az egyik tanuló mennyire fél az anyjától - félig viccesen, mert maga sem hiszi. (Találkozott már velem.)
A matek tanár elmondja, hogy ezt a szöveget nála is megpróbálta már. Megbeszélik, hogy nagy hóhányó a gyerek... Fogadóórán tudom meg, mi történt. Otthon rákérdezek: a kamasz húsz percig nevet, hogy ez mekkora poén. Elhiszik, hogy neki félnie kell tőlem! Ő csak bepróbálkozott - mondja. Maga sem hitte, hogy beválik. Tájékoztatom, hogy ezt soha többé az életben nem fogja tudni elsütni. Azt mondja, tudja, de higgyem el, van még ötlete...
Szerinte én akarok mindig rosszkor bemenni, és amúgy se piszkáljam ezzel. Amikor hétköznap este végre hazaérek, és szeretnék fürdeni, úgy néz rám, mint egy tömeggyilkosra. Kifejti, hogy sehol nincs nyugta tőlem, és hogy ő soha nincs jó helyen - miközben pont két perce vagyok otthon.
Minden elindulás előtt séró igazgatás a program. Nekem a reggeli zuhany, öltözés, smink és frizura kevesebb idő, mint neki a hajbelövés. Én persze ilyenkor is útban vagyok, és ne szóljak bele, ha esetleg megjegyzem: szerintem tök jó most a haja. Meg amúgy is, miért pont egy göndör hajú férfit választottam az apukájának - sokkal jobb lenne, ha egyenes lenne a haja, mint az enyém. Én meg odavagyok a göndörhajúakért. Hát, igen, mindenkinek az tetszik, ami neki nincs.
"Jó lesz a farmer" - pedig egyértelműen megmondta az osztályfőnök, hogy nem jó a farmer, de bízik benne, hogy megússza. "Rossz volt a mosógép, nincs másik nadrág" - ötletel, közben meg tényleg csak farmer van a szekrényében, mert minek más? Ja, de van más: melegítő és rövidnadrág. Ebből nehéz kihozni egy alkalmi szettet.
Egyszerűen nincs olyan, hogy ne mondhassa el a véleményét. Mivel az anyja vagyok, türelmesen viselem, bár néha már elég a sok vitából. Az iskolában nehezebb. Egyrészt rajta kívül még 32 kamasz van az osztályban hasonló tulajdonságokkal, másrészt ott órát is tartanak, és be kellene fogni a szájukat.
Utópia és disztópia közötti különbség Mórus Tamás művében és a Candide-ban: mi erről a véleményem? Igaz, hogy este tizenegy van, de most beszéljünk róla, kit érdekel, hogy fáradt vagyok. Ja, és holnapra kell egy PPT VIII. Henrikről. "Ugye, segítesz?"
Mindig fáradt. Azt kérdezi: én hogy tudok felkelni? Ha az ember felnőtt, akkor már nem is lesz álmos soha? Aha. Mindössze annyi a különbség, hogy én felkelek az ébresztőre, ő meg nem - megvárja, hogy eljussak az ordítozásig. Nem gond, ha elmegy a busz, úgyis elviszem kocsival, az sokkal jobb.
Az élet persze orvosolja ezt: még emlékszem, milyen cuki volt kicsinek, így a hülyeségei elviselhetőbbek. A szeretet tompít. Aztán, ha mégis nagyon mérges lennék, elég, ha megölel, vagy - szigorúan zárt ajtók mögött! - ad egy puszit. Én pedig örülök, mint majom a farkának.
Tószegi Julianna
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.