Gazdagság és csillogás vett körül - most nyomortanyán élsz!

Szívesen találkoznék vele, hogy megkérdezzem, hogyan jutott idáig. Szinte már látom is magam előtt, ahogy velem szemben ül a Las Vegas-i csatornahálózat egy félreeső zugában. Keze az ölében, koszos körmeit vakargatja zavartan. Tekintetét csak néha emeli rám, pupillái tágak - látom rajta, hogy ma sem tiszta teljesen, ahogy valószínűleg az elmúlt években sem volt az. A múltban talán azért, hogy kibírja a munkáját, a jelenben pedig a mindennapok elviseléséhez nélkülözhetetlen a kábulat.

Tudom, milyen volt, hiszen utánanéztem a világhálón. Párductestű, szőke, hosszú combú szépség, még női szemmel is csodálnivaló természetes idomokkal. Ülök vele szemben, kezemben ujjnyom foltos pohár, amiből olcsó bor párolog a dohos levegőbe. Próbál jó vendéglátó lenni, amennyire egy csatornában lakó, egykori pornósztártól telik, aki még negyven éves sincs, de már megtapasztalta az érem mindkét oldalát. A fényes partik, a csillogó nagyváros pénzzel és befolyással teli világát, ahol drága üvegasztalra húzták a "csíkot" - és a teljes nyomort, amiben most él.

Várja, hogy szóljak hozzá. Talán tudja is már, hogy mit kérdezek majd. A válaszok a nyelvén vannak, tompa elmével is felkészült arra, mit mondjon. Talán valamennyit elhallgat majd az igazságból, hiszen mindent nem árulhat el, még akkor sem, ha neki már nincs vesztenivalója.

Beleszagolok az áporodott levegőbe, és én is felkészülök. Próbálom rendszerezni magamban, mit akarok tudni róla. Milyen volt a gyerekkora? Mikor hagyta ott a szülői házat? Mi vitte a pornó világába? Mit érzett, amikor ezt elhatározta? Milyen volt az első alkalom? Hideg fejjel volt képes csinálni? Eszébe jutott valaki, miközben idegeneknek adta a testét? Hol volt az a pont, amikor a felületesség átvette az uralmat felette? Mikortól indult el a lejtőn?

Aztán eljön az az idő, amikor már nincs szükségünk magyarázkodásra. Nem sorolunk fel kifogásokat, mert tudjuk: a hibáinkat mi magunk követjük el, majd - tépett lélekkel vagy fagyott szívvel - hordjuk,hurcoljuk magunkkal. És megesik, hogy mire számvetést csinálnánk, már a lejtő legalján vagyunk. Egy csatornában, koszlott, kába angyalaként az Istennek.

Nézem ezt a sovány testű, megtört tekintetű nőt. Öt perce még én voltam a riporter, aki szenzációhajhász gondolatokkal ült le a székbe, és kevély reményekkel egy igazán bomba cikket tervezett. De most.... egy pillanat alatt átfut az agyamon az összes bűnöm, amit magam és mások iránt elkövettem. Hallgatok. Már nem érzem, hogy jogom lenne kérdezni, nem érzem, hogy más lennék, mint ő. Csak annyi a különbség kettőnk között, hogy más csomagot cipelünk. Nem vagyunk más, mint két nő, akiket összesodort az élet, itt, a föld alatt, a csatorna mélyén.

Nehezen veszem a levegőt, miközben kifelé megyek az ablaktalan, föld alatti lakásból. Úgy érzem, az agyam sosem fogja kitörölni a látottakat...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock