A perfekcionizmus utáni vágyam olyan gondolatokat szült az életem különböző fázisaiban, mint hogy nem vagyok elég jó nő, munkavállaló, cégvezető, feleség, anya. Ahogy az a felsorolásból is kitűnik, közben az életem egészen jó irányba haladt, de az önelfogadás váratott magára.
A minap egy végtelenül hétköznapi eset kapcsán jöttem rá, hogy mennyire elengedtem ezt a teljesen felesleges érzelmi hullámvasutat. Hogy többé nem teszek felelőssé sem mást, sem magamat, amikor az élet apró bosszúságokkal kínál. Történt, hogy a macskám - aki immár 15 esztendős, öregecske, de igazán jól karbantartott nőstény - tüzelni kezdett.
Ez a folyamat minden évben bekövetkezik, 2 hétig tart, majd elül a párzási kedve. Ilyenkor viszont az amúgy jól szocializált, lakásban tartott, teljességgel szobatiszta "királylány" cica feladja az évek során jól berögzült szokásait és kivetkőzik magából. Mivel az ösztönei felülkerekednek, lepisili az ágyat.
Na most, ez nyilván egy roppant bosszantó esemény. Nem tudom, hányan próbáltak már macskapisit matracból kitisztítani, de ilyen esetben a nem éppen környezetbarát tisztítószerek a leghatásosabbak. Takarítás közben azon merengtem, hogy most hibáztathatnám a macskát, hogy jól kitolt velem. Persze ez teljes oktalanság lenne - mégiscsak egy állat, aki az ösztönének engedve cselekedett.
Aztán arra gondoltam, hogy hibáztathatnám magamat, mert egyrészt minek kellett nekem macska, és ha már van, miért is nem ivartalaníttattam? - De ez is teljesen meddő gondolat lenne. Imádom a macskám, nem adnám semmiért, és éppen azért nem vetettem alá a műtétnek, mert féltettem. Nem kijárós cica, így a nem kívánt macskaszaporulat esélye zéró.
Szidhatnám a magasságos Teremtőt is, hogy minek is alkotta ilyenre a macskát, "aki" előbb elcsábít a csodálatos megjelenésével, majd egyszerre csak alattomos módon összepisili az ágyat - de ennek már a gondolata is abszurd. Úgyhogy elmélyülten takarítok, és közben azt forgatom a tudatomban, hogy "nem hibáztatok senkit". Majd végre rájövök, hogy amikor valaki mást okolunk, azt miért is tesszük...
Amikor nem jelölöd ki a határaidat, csak mindenre automatikusan igent mondasz, elindul egy soha véget nem érő spirál, amiben a saját érdekeid mindig lentebb helyezkednek el, mint mások óhaja. Ebbe aztán jó alaposan beleforogsz, és semmire nem jut időd, miközben Terike néninek már bevásároltál, a gyereket mindenhova elvitted, és a szülői munkaközösségben megvarrtad az 56. nyulat is. Mert másnak nem volt rá ideje, neked meg úgyis gyorsan megy. Tény, hogy mindenki "szeretni" fog. Te leszel nekik a fényes angyalka, akire mindig lehet számítani.
Aztán egy nap hirtelen mindaz a feszültség, amit addig elfojtottál, egyszerre fog kibuggyanni belőled. Terike néni zsémbes vénasszonnyá válik a szemedben, a gyerek kis energiavámpírrá, a szülői munkaközösség pedig önző banyák gyülekezetévé.
Ne juss el idáig! Tanuld meg, hogy hol a limited! Egyszerűen ne vállald túl magad! Ne azért szeressenek, mert mindenre igent mondasz. Vállald el, ami még nem esik nehezedre, és azt teljesítsd megbízhatóan! Fogadd el, hogy nem vagy mindenre képes egyidejűleg! Ha nem jelölöd ki időben a határaidat, akkor egy ponton túl úgy fogod érezni, hogy kihasználtak.
Azt a valakit fogod hibáztatni, aki ezt művelte veled, haragszol majd rá, ahelyett, hogy már korábban jelezted volna neki, hogy eddig, és ne tovább. Vállald fel az esetleges kis konfliktusokat, hogy megelőzd a végső nagy kiborulást! Mert hidd el, a bili előbb-utóbb kiborul...
Én már nem hibáztatok senkit. Se mást, se magamat. Mert nincsenek tökéletes emberek. Te se akarj az lenni, mástól se várd el, és rögtön szebb lesz a világ!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.