Időben diplomázni, házasodni, szülni: És ha én nem akarok?

Nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá, de nálunk a faluban ez alap. Lélekben mindenki nagycsaládos, csak a gyakorlati rész nem egészen úgy valósul meg, ahogyan eltervezik. Én nem érzem rossz szándékúnak ezeket a kérdéseket - bár amikor lépten-nyomon ezzel jönnek, akkor már igen. Azt gondolom, ez inkább csak abból fakad, hogy beszélgetni akarnak. Az egy másik kérdés, hogy nem kell mindig dumálni, vagy ha mégis, akkor vannak témák, amiket nem illik érinteni.

Mit kell még időben tenni?

A kiírt időpontra megszületni - úgy, hogy anyának ne okozzak nagy szenvedést, és az orvos időbeosztását se dúljam fel. Akkor enni, amikor muszáj. Vagyis természetesen szopizni, de azt azonnal, ügyesen, lehetőleg három óránként, a fennmaradó időben pedig békésen szunyókálni. Ja, és a sírásnak sohasincs ideje. A létezésemmel nem idegesíteni másokat, kihagyni a hasfájósságot, a fogzást, a dackorszakot. Na, jó, ezekre sor kerülhet, de csak akkor, ha nem nyilvános helyen van belőle gond.

Akkor iskolaérettnek lenni, amikor a törvény előírja. Semmi gondot nem okozni sem az óvónőknek, sem a tanítóknak az esetleges diszlexiámmal, diszgráfiámmal, diszkalkuliámmal és a magatartászavarommal. Szegény anya! Oldja meg ezt is, különben megint szaranya. Alsó tagozatban a kitűnőségnek van itt az ideje.

Ha nem, akkor anya valamit rosszul csinál, már megint. Igen, mindenki minden tantárgyból ötös, plusz mozdulatlanul ül negyvenöt percet, hat éves korától, és csak azt csinálja, amit mondanak neki. Csöndben van, azonnal úgy fogja meg a ceruzát, ahogyan helyes, nincs vele gond.

Felső tagozatban már a lazulás ideje jön. Főleg, ha fiú vagy, vagy nagyobb szájú lány. A többiek azért csak üljenek a helyükön és figyeljenek. A kamaszkort észrevétlenül kell letudni, senkit nem zavarva. Buli? Persze, semmi gond! Csak hangos ne legyen, ne igyon senki alkoholt, és a szülők is maradjanak otthon, mert úgy nem lesz semmi gáz. Mondjuk, buli sem, de legalább senkinek nem lett semmi baja...

Egy biztos, tanulni kell! Vagy szakmát egy egyetemen, vagy élesben a munkahelyen. Aztán a komoly kapcsolat ideje is eljön. Azt nem tudom, mikor, de tizennyolc és harminc között biztosan. Olyan nincs, hogy korábban vagy később. Ha korábban, akkor még korai, ha később, akkor már késői - de itt legalább van tizenkét évem.

Mert harminc felett már a családalapításnak van itt az ideje. Oda jutottam, mint a szüleim annak idején. "Mikor lesz az esküvő, mikor lesz gyerek, kocsi, lakás van már?" Itt a spórolás időszaka is! Kéretlen tanácsadók osztják meg velem, hogy mire kell költenem, és hogyan kell élnem. Megint úgy, hogy másoknak megfeleljen. A takarékoskodás kötelező, de biztosan nem úgy, ahogyan én csinálom.

A szülés ideje. Ezt is mindenki más jobban tudja, hogy mikor van itt. Ha van gyerekem, miért csak egy, ha kettő, akkor mikor lesz a harmadik, ha három, akkor meg biztosan azért szültem ennyit, mert nem akarok dolgozni. Ha nincs gyerekem, akkor számoljak be részletesen arról, hogy mivel töltöm, töltöttem az időmet, és persze ne akarjam már olyan görcsösen, engedjem el. Vagy túl hamar adtam fel...

Itt azért már eljön az az idő, amikor fogy a türelmem - de bízom. Bízom abban, hogy megtanulom, hogy senki sem olyan, mint én. Éppen ezért nem várom el tőle, hogy pontosan ugyanakkor és ugyanazt csinálja, hozzám hasonlóan, azon az alapon, hogy úgy szokták. Én úgy szoktam, más meg máshogy.

Mindenki hagyjon békén!

Törőcsik Edit novellája.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock