Megfér egy párkapcsolatban a racionalitás és a spiritualitás?

De egy percig sem éreztem azt, hogy szakítanom kellene csak azért, mert ő A-t mond, én meg B-t. Nem gondoltam, hogy szakadékot képezne közöttünk az, hogy én spirituális beállítottságú vagyok, ő viszont szkeptikus. Pedig ez gyakran feladta a leckét.

Egyikünk sem árult zsákbamacskát, amikor évekkel ezelőtt egymásra találtunk. Tisztában volt azzal, hogy spirituális vagyok. Nem vallásos, hiszen nem tudok egyetlenegy vallásban hinni. Jól tudta, hogy rettenetesen vonz a szellemvilág, hogy meditálok, és minden érdekel, ami ezotéria, nagy tisztelője vagyok a régi isteneknek, és tele vagyok mindenféle isteneket ábrázoló ereklyékkel. Persze egyik hajmeresztőbb volt számára, mint a másik.

Ettől eltekintve minden más klappolt közöttünk. Sosem éreztem akkora tragédiának, olyan szörnyen elfogadhatatlannak azt, hogy ő szkeptikus, hogy ezért orromat felhúzva keressek egy olyat, akivel "egy hullámhosszon vagyok". Pedig nagyon fiatalok voltunk, és sokszor viccelődött a hitemmel, a nézeteimmel - azt pedig ki nem állhattam.

Nekem eszembe nem jutott viccet csinálni bármiből is, ami számára fontos volt. De miután többször is felhívtam a figyelmét arra, hogy tartsa tiszteletben azt, amiben hiszek, és ne viccelődjön vele, mert rosszul esik, be is fejezte. Nem mondom, hogy soha többé nem történt ilyen, de már legalább rászól saját magára, és elnézést kér érte.

Idővel már legalább magasröptű beszélgetéseket folytattunk a témával kapcsolatban. Amikor valahogy szóba került egy-egy természetfeletti jelenség, érdeklődve kérdezősködött. Meg akarta érteni, hogy miért hiszek abban, amiben. Olykor elmeséltem neki egy-egy tapasztalatomat, de mindig hozzátettem, hogy a hit lényege az, hogy nincs szükség magyarázatra, tényekre, anélkül is hisz az ember.

Mindig türelmesen végighallgattam. Eleinte még ellenkeztem vele. De a sokadik ilyen beszélgetésnél rájöttem: felesleges. Hazudnék, ha azt mondanám, sosem próbáltam meggyőzni az igazamról. Az egyik fülén be, a másikon ki. Rövidesen elengedtem, mert rájöttem, nincs szükségem arra, hogy mindent egyformán lássunk. Minden más rendben van közöttünk, felesleges ebben is egyetértenünk. Így hát arra jutottam - ha már spirituális vagyok -, hogy ő az én leckém, és arra tanít, hogy még türelmesebb, megértőbb és elfogadóbb legyek.

Úgy szeretem, ahogy van, és így is fogadtam el. Ennyi különbség bőven belefér a kapcsolatunkba. Ezért is hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Bizonyos tekintetben teljesen más beállítottságú emberek vagyunk, de mégis szorosan kötődünk egymáshoz, mert megvan az alap, amire felépítettük a kapcsolatunkat. Szeretjük a másikat. Ő szereti a "flúgos banyáját", ahogy viccesen szokta mondani, én meg szeretem a "hitetlen Tamásomat".

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock