A megismerkedésünk előtt elleneztem az egyéjszakás kalandokat és a "barátság extrákkal" típusú felállásokat. Ám miután fél évet töltöttem egy olyan férfi mellett, akinél a testiség nem játszott különösebb szerepet (finoman fogalmazva), elkezdtem újraértelmezni a saját szexualitásomat és annak kifejezését.
Amióta szakítottunk, sokkal lazábban viszonyulok az instant románcokhoz. Már nem ragaszkodom görcsösen ahhoz, hogy mindenáron párt találjak. Nem akarom többé eljátszani, hogy élvezem az aktust, amikor rohadtul unom az egészet - és nem óhajtok lemondani a pillanatnyi gyönyörről csak azért, mert épp nincs pasim. Mielőtt azonban bárki leszedné rólam a keresztvizet, amiért ilyeneket merek írni, gyorsan leszögezem: nem célom ágyról ágyra szállni és úgy cserélgetni a férfiakat, mint a fehérneműt.
Nem vagyok szexpillangó, nagyon is megválogatom, kivel találkozom, kivel fekszem le, sőt. Nálam valóban magas a mérce. Ha jobban belegondolok, egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik megmozgatták a fantáziámat. G. intellektuálisan kielégített, viszont a szeretkezéseink gépiesek voltak, hiába próbáltam játékosságot, spontaneitást és vadságot belevinni.
Így utólag nem is tudom megmondani, miben reménykedtem. Egy bazi nagy csodára vártam, ami minden akadályt elsöpör megállíthatatlanul. Hiába. Itt semmi csoda nem volt, csak a rideg valóság. Szerettük egymást, de nem passzoltunk az ágyban. Be kellett látnom, hogy nincs értelme folytatni.
Az elmúlt néhány hónap sok mindent megváltoztatott bennem, és van, amit máshogy látok. Például azt, hogy orgazmust át lehet élni egy kötelezettségek nélküli együttlét során is. Ugyanakkor léteznek olyan párkapcsolatok, ahol minden klappol, csak a szex nem az igazi. Szerintem a szenvedély nem döntés kérdése - a vágyainkat, a vérmérsékletünket nem tudjuk befolyásolni.
Mióta ennek a gondolatnak a szellemében élek, azóta sokkal kiegyensúlyozottabban telnek a mindennapjaim. Ám ezen kívül még legalább négy pozitívumot fel tudok sorolni, amit az alkalmi partnereimnek köszönhetek. (Természetesen vannak bizonyos szabályok, amiket az ilyen jellegű viszonyoknál nem árt betartani.)
Megnőtt az önbizalmam, elfogadom a testemet, és természetesen viszonyulok a meztelenséghez.Minden találkozás egy tapasztalás, akár szexuális jellegű, akár nem, és minden tapasztalás megtanít valamire, ami a fejlődésemet szolgálja.
A szexbarátságban nem kell játszmázni, taktikázni, túlgondolni vagy elhallgatni. Persze nyilván csak akkor működik hosszabb távon is a dolog, ha a felek már az elején lefektetnek bizonyos szabályokat. Nem stresszelek, és nincs bennem megfelelési kényszer. G. mellett nem éreztem magam sem szépnek, sem izgatónak, sem boldognak. Csak egy kis görcsnek, aki parázik a jövőtől...
Ettől függetlenül senkit nem akarok buzdítani az alkalmi szexre. Vannak, akiknek az értékrendjébe bőven belefér az ilyesmi, és vannak, akiknek nem. (Sőt, olyanok is, akik csak sodródnak az árral.) Én azon az állásponton vagyok, hogy inkább egy rövid, de annál intenzívebb kaland, mint egy kiégett párkapcsolat, amit már nem lehet megmenteni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.