Mégis vele vagyok, és nem azért, mert félek új életet kezdeni, vagy mert úgy hiszem, nem találnék nála jobb párt. Egyetlen egy oka van annak, amiért még mellette vagyok: mert egy kicseszett isten az ágyban!
Egy isten. Csak egy isten lehet képes arra, amire ő. Vagy egy átokverte varázsló, telepata, ő Charles Xavier, de egyszerűen tudja! Tudja, mikor és hová kell nyúlnia. Képes egyetlen érintéssel beindítani. Mintha lenne rajtam egy titkos gomb, és egyedül én nem látom rajta az ON feliratot - de ő tudja, hol van, és használja is! A másodperc töredéke alatt megkívánom, mindegy, hogy fél perccel előtte mennyire rühelltem, gyűlöltem, hogy legszívesebben hozzávágtam volna a papucsomat. Megnyomja azt a gombot, és kész, már a hatása alá is vont.
A következő harminc percben - vagy akár egy órában - olyan mesés örömökben részesít, hogy bűn lenne nem megbocsátani neki. Olyan élményt nyújt, mint addig még senki más, és néha szabályosan lelkiismeret-furdalásom szokott lenni szex után, hogy miért is haragszom egy szexistenre.
Hogy van jogom haragudni arra, aki úgy tud kényeztetni, hogy közben a mennyországban érzem magam? Szerintem, ha az ajka hozzáérne egy furulyához, a fa az élvezettől virágba borulna. Azóta hiszek a G-pont létezésében, mióta ő felfedezte. De persze ő nem tudja, hogy csak a szex miatt vagyok vele...
Sokszor, mikor érzem, hogy veszekedni fogunk - vagy már benne is vagyunk -, ráveszem, hogy inkább szexeljünk. Gyűrjön maga alá, és feledtesse el velem, hogy aznap sem mosogatott el, és semmit nem tudott megcsinálni abból, amit kértem. Törölje ki az elmémből, hogy nem akar házasságot és nem szereti a barátaimat! Szüntesse meg egy kis időre azt a tényt, hogy nem ért meg engem, semmi közös nincs bennünk, hogy utálom a béna vicceit!
Nem vagyok hülye, tisztában vagyok azzal, hogy ez nem megoldás. Hogy ettől még nem lesz jobb a kapcsolatunk, és semmi sem fog megváltozni. De akárhányszor megpróbáltam vele megbeszélni a gondjainkat és elmondani, mire vágyom, mindig sikeresen összevesztünk, aminek persze szex lett a vége. A végén már azt sem tudtam, mi volt a bajom - vagy ha eszembe is jutott, legyintettem rá, hogy majd megváltozik.
Csakhogy már három éve nyúzzuk egymást. Nem tartom valószínűnek, hogy megváltozna. Viszont mikor eltöprengek azon, hogy szakítok vele, keresek mást, akkor akaratlanul is az jut eszembe: mi van, ha a másikkal nem lesz ilyen jó a szex? Lehet, hogy találok egy tökéletes társat, na de mi van akkor, ha ő nem leli meg rajtam a misztikus pontjaimat?
Ezért inkább a fenekemen maradok, és azon gondolkodom: elég lehet egy kapcsolathoz a jó szex? Ki fogom így bírni vele életünk végéig? Valószínűleg csak egy ideig. Félek, hogy idővel a társ és a család iránti vágyam erősebb lesz. Hiszen az ember elsősorban egy biztos partnerre vágyik, nem csak szexre. Hiába fantasztikus vele, csak a testi szükségleteimet elégíti ki.
Olyan ez, mintha születésnapom lenne, de csak egy szeletet kapok a tortából. A szexet. Nekem viszont az egész kell. Most elégedett vagyok, ám később többre fogok vágyni. Szerintem ez az élet rendje. Talán majd másodlagossá válik a testi boldogság, ha valaki mellett megtalálom a lelki megnyugvást. De azt sem tartom lehetetlennek, hogy aki a lelki társam lesz, amellett még nagyobb testi örömöket élhetek meg!
Edina történetét Balogh Orsi jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.