Ezren akarnak eltéríteni, de úgy, hogy észre sem veszed. Csak egészen régóta kitartóan ajánlják, hogy éppen hová tarts és mivel - hogy merre kell menned. Rosszabb esetben kényszerítenek... És persze mindenki jót akar, akkor is, ha nem így tűnik
Mert így szokták. Arra kell menni, amerre a többiek! Nem szabad kilógni a sorból, nem mászkálunk össze-vissza, persze tolakodni lehet, meg letaposni egymást, de csak úgy simán ácsorogni és nézelődni, na, azt nem. Mert nehogy másképp csináld, mint ahogyan kell!
Lehet lázadni, csak nem érdemes. Több ok miatt sem. Azért, mert a nagy lázadás közben tényleg elnézed a járatot, és csak azért is oda mész, ahová soha az életben nem akartál. Végül még az is előfordulhat, hogy nem tudsz könnyen visszajönni - esetleg sehogyan sem. Vagy mégis, de az nagyon sokba kerül, időben, pénzben és energiában. Mondjuk, arra tökéletesen jó egy ilyen eset, hogy megismerd a saját korlátaidat és azt is, hogyan léphetőek át. Ez rugalmassá teszi a lelked, meg a tested is akár, és még jó is lehet.
Van, akinek egész életében nem sikerül elkapni a jó járatot. Szerencsés esetben erre nem is jön rá, vagy ha leesik neki, akkor ő lesz az, aki a többi tévelygőt is a saját rossz gépe felé tereli, pusztán "segítségből". Persze... Amúgy igazából azért, hogy nehogy már annak a másiknak is jobb legyen. Ha neki rossz, akkor legyen mindenkinek az, ez a motivációja.
A neked megfelelő gépet még a jóindulattal felvértezett segítők ellenére is nehéz megtalálni. Magad miatt. Megborítja a terveid egy világító kék szem, egy göndör haj, egy okos tekintet vagy egy gyerek.
Aztán már csak rá figyelsz, és elrontod az átszállást, de annyira, hogy teljesen ellenkező irányba mész, úgy, hogy észre sem veszed. Minden körülmény ellened szól. Ha szerencséd van - egyszer majd - képes leszel magad kívülről látni.
Nehéz pillanat, de ajándékként tekints rá, és állj meg! Nézz vissza, hol térítettek el, hol akadályoztak, és gyorsan korrigálj! Sosincs késő. Még akkor sem, ha már az utolsó járat is elment, vagy törölték, vagy nincs is... Indulj el gyalog vagy futva, vagy várj türelemmel a következőre! Mert már tudod, mit akarsz.
Ekkor már azt is tudod, hogy a helyeden vagy. Mint én, az ablak mellett, úton Afrika felé. Majd küldök képeslapot!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.