Évekig tartó szingli létem közepette nyilvánvalóan foglalkoztatott a gondolat: hogy bírja ki két ember egymást 30-40-50 éven keresztül? Ez már csak azért sem egy unalmas kérdés, mert a nagyszüleinknek még összejött, ami a szüleinknek már nem. Mi meg aztán végképp a sötétben tapogatózunk.
Korábbi munkám során gyakran találkoztam idősebb párokkal: mogorvákkal, megkeseredettekkel, de egyúttal békés boldogságban élőkkel is. Sőt, akadt köztük jó pár, akik színesebb életet éltek, mint én a 20-as éveim derekán. Baromira érdekelt, mi lehetett az oka annak, hogy ami az egyiknek összejött, az a másiknak nem.
Az első, amit észrevettem, hogy a tipikus "jó arc öregek" nem voltak házasok. Igen, aláírom, ez rettentően illúzióromboló, de ezek a párok szimplán "csak" élettársi kapcsolatban tengették boldog, színes mindennapjaikat. Én ebből azt a következtetést voltam kénytelen levonni, hogy az oltárnál kimondott igen túlságosan "kötelezővé" teszi a kapcsolatot mindkét fél számára - esetleg szerződést írnak, mert nem bíznak a másik félben teljes mértékben. Ezek persze csak kósza találgatások.
Másrészről kapva kaptam az alkalmon, hogy a boldog pároknál rákérdezzek: mégis mi a titkuk? Az arcuk ekkor persze rögtön felderült, a májuk pedig csak hízott a büszkeségtől. És a válasz szinte mindig ugyanaz volt: munka.
Ezek az emberek nem vették készpénznek a másik örökké tartó figyelmét és szeretetét, helyette inkább kőkeményen megdolgoztak érte. Belegondoltam, körbenéztem az ismerősök körében, és igen, valószínűleg ez lehet a titok nyitja. Kicsit olyan ez, mintha kapnál egy meseszép virágot ajándékba, majd elfelejted meglocsolni egy hétig - esetleg egy hónapig. Aztán meg csodálkozol, hogy száraz kórót találsz csak helyette. Vagy mintha megtalálnád álmaid állását, de dolgozni, azt ugyebár csak a lúzerek szoktak. De azért teljesen meg vagy róla győződve, hogy megérdemled a fizetésedet.
Kizártnak tartom, hogy a rózsaszín köd kitartson 40-50 évig. Addig persze könnyű, a hegymenet csak utána következik: amikor a másik hülyesége, szokásai, ezerszer elmesélt sztorijai már 200 fokosra felforralják az agyvizedet.
Ráadásul nem burokban élünk, a hosszú évek során bizony befigyelhet mindkét oldalról egy túl bájos, aranyos kolléganő vagy egy túl megnyerő mosolyú szomszéd. Aztán jöhet a feketeleves, előbb lassan csöpögtetve, majd sugárban ömlesztve. Megtetszik valaki más. Szerencsésebb esetben kivered a fejedből pár nap vagy hét alatt, és minden mehet a régi kerékvágásban. Van azonban, aki itt nem áll meg, igenis elbódítja az a bizonyos parfüm illat és a rég nem látott érzés, a bizsergés.
Szerelmes hősünk vagy hősnőnk pedig felteszi a jogosnak vélt kérdést: ugyan miért ne hallgasson a szívére? Az eszét már követte elégszer. Nem szeretnék ítélkezni vagy pálcát törni senki felett, azonban tény, hogy egy megcsalás után már nagyon nehéz visszahozni az alapállapotot.
Kicsit olyan ez, mint valami rossz betegség: jobb megelőzni, amennyire csak lehet. Halmozd el a párod kedvességgel, szeretettel, törődéssel! Lepd meg, amikor nem számít rá! Hallgasd meg! Figyelj rá! Főleg, mert jó esetben ő is ugyanezt teszi. Ne szipolyozd ki az összes energiáját, csak mert épp rossz passzban vagy!
Nem mondom, hogy ez 100%-os garanciát ad, de hogy enélkül nem megy, az biztos. Inkább ne gyarapítsuk a válások és a selejtes, idegbeteg kapcsolatok számát - van belőlük már épp elég...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.