Anyós-meny viszály: A megoldás kulcsa a férfi kezében van!

Gondoljunk csak bele! Adott egy nő. Megszülte a fiát, akibe szinte azonnal szerelmes lett, mert - valljuk be - a pasik nem tökéletesek (persze a csajok sem), de akit én szültem, hát, az csakis tökéletes lehet. A világ legjobb pasija. Imádom, nevelgetem, szeretgetem. Ráadásul én vagyok neki a világ közepe - ami a férjről sajnos már nem mindig mondható el. Így hát egy fiús anya menthetetlenül "odalesz" a kicsi fiáért, sokszor nem is látja őt reálisan (tisztelet a kivételnek). Kényezteti, főz és mos rá, pakol helyette, kitalálja még a gondolatait is.

Biztos vagyok benne, hogy ez nehéz, de nem mindegy, hogyan kezeljük. Gondolhatom azt: "Ez az élet rendje. Nem magamnak szültem, hanem azért, hogy önállósodjon és boldogan éljen - remélhetőleg majd egy normális nő oldalán, egy jó kapcsolatban, és akkor lesznek unokáim (nem mellesleg pedig boldog lesz a fiam, márpedig ha szeretem, akkor ezt kívánom neki)."

Ám úgy is megközelíthetem a dolgot, hogy "Én szültem, neveltem, áldozatokat hoztam érte. Hogyan képzeli az a másik, hogy egyszer csak besétál és elveszi tőlem?!" Mi történik ilyenkor? Nem más, mint a két nő kőkemény küzdelme a férfiért. A tét, hogy kié lesz az első hely. Ki a legfontosabb az életében: az anyja vagy a szerelme?

Ilyenkor az anyós harcol, nem adja könnyen a pozícióját. A menyjelölt is felveszi a kesztyűt, hiszen beleszeretett egy férfiba, szeretne hozzá kapcsolódni, közös jövőt, családot tervezni vele, de szerelmének anyja akadályokat gördít az útjába. Folyton érezteti, hogy továbbra is ragaszkodik az első számú nő pozíciójához. Mit gondol a férfi, akiért a harc dúl? Sokszor észre sem veszi, mi a helyzet. Vagy érez valami feszültséget, de nem érti, mi a gond. (Persze, mert nem tudja, hogy a nők közötti harcok általában nem nyíltan folynak, hanem pszichológia hadviselés és női praktikák útján... Szegény pasiknak sokszor esélye sincs ezt észrevenni.)

Ha fifikás a két nő, akkor úgy próbálja maga mellé állítani a férfit, hogy nem mondja ki nyíltan: választania kell. Durvább esetekben viszont még erre is sor kerül, és kőkemény viták, veszekedések fordulhatnak elő. A pasinak sem könnyű. Kihez legyen lojális? Ahhoz a családhoz, ahonnan származik, vagy az újhoz, ahonnan saját gyereket remélhet majd (esetleg már van is)? Mindkét nőt szereti, és nem érti, ők miért nem bírják egymást...

Kedves anyós! Vajon tényleg olyan elviselhetetlen az a nő? Hiszen szereti a fiadat, és a fiad is szereti őt - akkor csak nem lehet olyan rossz ember! Ha bízol abban, hogy jól nevelted a gyereked, akkor azt is el kell hinned, hogy jól választott párt maga mellé!

Kedves meny! Tényleg olyan szörnyű az anyósod? Hiszen megszülte a férfit, akit szeretsz, gondoskodott róla, felnevelte. Ha ilyen embert formált belőle, valamit csak jól csinált, nem? Különben sem kötelező szeretni egymást, csak elfogadni - ha másért nem, legalább a szeretett pasi kedvéért.

A két nő között őrlődő férfi pedig talán azzal teszi a legjobbat, ha időnként kicsit "helyre teszi" az anyukáját és a párját is, ha arra van szükség. Na, meg persze megpróbálja valahogy segíteni a két fél közötti kommunikációt és elérni a fegyverszünetet. Tulajdonképpen ő van kulcspozícióban, hiszen miatta, érte dúl a harc, és ő az, aki mindkét félre hatni tud (jó esetben). Érdemes élni ezzel az előnnyel, így talán idővel bekövetkezik a teljes békekötés, és nem egy csatamezőn kell majd élnie. :)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock