A pasid anyjának védelmében

Akkor aztán jönnek a kritikák: "Miért ugrasz, ha anyád csettint?", "Szeretem az anyád, de...", "Már megint az anyád hív! Mit akar?" És mindenki azt várja, hogy mi ezt némán tűrjük...

Persze, van tüneményes anyós és szeretni való meny, no meg ideális anyós-meny kapcsolat, de valljuk be: nagy többségben nem ez a jellemző. Úgy gondolom, ez a helyzet szörnyen nehéz, és nem csak az egyik oldalról. A megoldás pedig nyilván az, hogy a két asszony enged az igazából. Főleg az anyós. De azért az sem árt, ha a menybe is szorult egy kis empátia, és megérti, hogy mi játszódik le éppen szerelme anyjában:

1. A tökéletes pasit szüljük meg!

Megszületik a fiunk, rácsodálkozunk, szeretgetjük, farigcsáljuk, formálgatjuk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy velünk él a tökéletes pasi. Hihetetlen gyorsasággal megférfiasodik, magasabb is, okosabb is lesz nálunk, mi meg felnézünk rá, és csordultig telik a szívünk büszkeséggel. Közös életünk minden percében arra törekedtünk, hogy olyan férfit neveljünk a fiunkból, amilyenre mindig is vágytunk... És mikor kész a nagy mű, el kell engednünk.

2. Szerelem ez a javából!

Minden anya szerelmes egy kicsit a fiába, és minden fiú szerelmes egy kicsit az anyjába. Persze, csak úgy képletesen mondva. A helyzet akkor változik, mikor a fiú tényleg szerelmes lesz egy igazi, hús-vér lányba, az anya viszont még mindig szerelmes az ő kicsi fiába. A jó hír az, hogy idővel a legtöbb anyós elfogadja a megváltoztathatatlant. Rossz hír, hogy elég rögös az út, ami elvezet a célig.

3. Egy kiscicát is nehezen adnék másik gazdinak!

Ezért a mondatért biztosan sok szerelmes lánytól kikapok, de meggyőződésem, hogy az anyaságot örökre osztják odafent. Egy anya szeretete élethelyzettől független. Akkor is, ha a fia életében anyai szerepe már rég bolha méretűre zsugorodott. Akkor is, ha már más aggódik érte, más gondoskodik róla, mással beszéli meg az életét. Egy anya, amíg él, gondoskodó, aggódó és érdeklődő. Akkor is, ha már anyós! Ha szerencséd van, csak távolról figyel.

4. A magunk ízlésére neveltük!

Sok kapcsolatban elhangzik, hogy "Miért nem tanított meg az anyád erre meg arra?" Én például azért nem tanítottam meg a fiamat főzni, mosni, vasalni, mert azt mindig én csináltam a családban. Ettől függetlenül biztos vagyok benne (sőt, tudom), hogy be tudja kapcsolni a porszívót, képes megbirkózni a mosógép programjaival, és a kávéfőzőt meg a mikrohullámú sütőt is kiválóan kezeli. Virágokat locsol, mosogat maga után, stb... Persze, ha valaki ezt megcsinálja helyette, nem fog tiltakozni. Szóval, mi, anyák kineveljük magunknak a fiainkat. Akinek pedig nem jó, az nyugodtan farigcsálja tovább a tökéletes férfit!

5. Te nő vagy, én pedig nő vagyok!

Tudom, az anyós csak anyós, de igazából az anyós is csak egy nő. Ott lapul a szíve mélyén egy kis rivalizálás, félelem, pozícióféltés, féltékenység. Van ott taktika és manipuláció, befolyásolás és szorongás. Ami pedig nem sok van, az az érzelemmentes gondolkodás.

Ha szerencséd van, emlékszik arra, mikor még ő volt fiatal, és neki kellett megküzdeni az anyós szeretetével. Emlékszik, hogy akkor az ő szívében még megfelelni akarás volt meg birtoklási vágy, de ott volt mellette a lendület, az erő és az energia is. Ha szerencséd van, bele tud lépni a cipődbe, és átérzi, hogy az téged is szorít. Sajnos, ezt a "lépést" csak ő teheti meg. Te nem tudsz az ő cipőjében járni, mert nincs rálátásod a helyzetére. Ezért legyél türelmes!

Nyitókép: Shutterstock