Pedig a kezedbe tettem a sorsom. Engedtem, hogy úgy dönts rólunk, ahogy jónak látod. Talán ezzel követtem el az első hibát, hiszen nem kellett volna ennyire kiszolgáltatnom magam. Hiába volt minden erőfeszítés, nem tudtam megütni a mércét, olyan magasra raktad.
Azt hittem, mi ketten szép közös jövőt építünk majd, de megbuktam a vizsgán. Ennek ellenére nem volt felesleges a veled töltött idő, mert megtanultam: egy kapcsolatot nem lehet félvállról venni. Ha nem a korábban szerzett sebeimet nyalogatom, akkor észrevettem volna, hogy másra vágysz.
Túlzottan magammal és a múltammal voltam elfoglalva, valójában esélyed sem volt, hogy bevonjalak az életembe. Nem érkeztél rosszkor, csak korán: még nem álltam készen egy új kapcsolatra. A bizalmasommá fogadtalak, ahelyett, hogy a szerelmemmé tettelek volna. Megosztottam veled mindent, ami előtted történt az életemben, a jelenre pedig nem figyeltem. Kibeszéltem magamból a bánatomat, kiadtam magamból a felhalmozódott feszültséget - és közben nem vettem észre, hogy minden addigi bajomat rád terheltem...
Eleinte persze féltem, hogy ez sok lesz neked, de mivel nem szóltál, azt hittem, "bírod". Így nem is változtattam semmin. Nem figyeltem rád, nem hallottam meg a hangtalan kiáltást: "Elég!" Most már tudom, hogy mindent máshogy kellett volna tennem. Elsiettem az új párkapcsolatot, ismerkedni kezdtem, pedig valójában darabokra voltam esve, és először magamat kellett volna összeraknom.
Megértem, hogy nem bírtad a rád akasztott málhát és meg akartál szabadulni tőle. De miért nem szóltál hónapokig, hogy neked ez nem jó? Mire vártál? Már a kapcsolatunk elején kiderülhetett volna, hogy nem én vagyok a te embered. Akkor nem szerettem volna beléd, és most kevésbé fájna... Ám te csak hallgattál. Talán azt remélted, hogy megváltozom - vagy úgy voltál vele, hogy ha ló nincs, akkor a szamár is jó? Beérted velem, csak azért, hogy legyen valaki az életedben?
Nemcsak én hibáztam, te is. Mert ha valami nem tetszik egy kapcsolatban, azt azonnal közölni kell. Nem maradhat bennünk egy kimondatlan szó sem, hiszen az pont olyan, mint egy apró, de kezeletlen sérülés. Lassan begyullad, és ha továbbra is hanyagolják, elmérgesedik, végül kezelhetetlen lesz, és még az életünket is veszélyeztetheti. Ez történt a kapcsolatunkkal is. Elmérgesedett, mert te nem beszéltél, nem jelezted, hogy nem jó valami.
A szerelemben el kell felejteni azt a szót, hogy tabu. Bármiről lehet beszélni. Ha viszont magadba zárod a sérelmeidet, akkor a másik hiába tesz meg mindent, amit jónak vél - elképzelhető, hogy egy lépéssel sem fog hozzád közelebb jutni. Meg kellett volna mondanod, mit szeretnél!
Mindegy, már vége. Tanultam a hibámból - remélem, te is a tiédből. Talán egy következő életben újra egymásra találunk, és felépítjük azt a közös jövőt, amit egykor terveztem...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.