Sokan kételkednek abban, hogy Murphy törvénye mennyire van hatással a mindennapi életünkre. Én azonban biztos vagyok benne, hogy még holtában is ott leselkedik mögöttünk, és igyekszik időről időre felhívni a figyelmünket arra, hogy bizony igaza volt. Íme, 21 példa, amivel biztos te is találkozol a mindennapokban.
Sietnél haza, mert már 2 órája pisilned kell, és a bejárat előtt szembesülsz vele, hogy a kulcsod már megint beleakadt a kulcstartó karikájába. Csak reménykedni tudsz, hogy nem most jön ki a szomszéd, és nem nézi végig, ahogy totyorogva szerencsétlenkedsz a saját ajtód előtt.
A kiskanálra, amit este lazán a mosogatóba dobtál, reggel pont olyan szögben nyitod rá a csapot, hogy ívesen spriccelve mindened vizes lesz. De tényleg. Mindened. Jobb esetben nem kell újra sminkelni, de akkor már mázlid volt.
Reggel pozitívan akarod indítani a napot: elő a fülhallgatót, szóljon valami energiabomba! Majd a munkahelyed előtt még mindig csak félig sikerült kibogozni azt a szerencsétlen zsinórköteget. És akkor ne legyél ideges korán reggel?!
Éppen sietősben vagy, hisz még a táskádat is át kell pakolnod a másik szettedhez, amikor az egyik gyorsan bevett kanyarnál felakadsz a kilincsre. Hirtelen megállsz, és örülhetsz, hogy nem szakadt le a fél nadrágod és nem kell még át is öltöznöd.
Már éppen kipakoltad a vásárlást a konyhában, és örülsz, mennyi finomságot vettél, amikor rájössz, hogy azt a nyavajás tejet, amiért eredetileg bementél, persze nem vetted meg...
Vége a munkaidődnek, végre indulhatsz haza, és magad mögött hagyhatod ezt a hosszú napot. De a laptopod ezt nem így gondolja... és frissít... és frissít... és frissít...
Haladsz szépen a járdán a magad kis tempójában, amikor megjelenik előtted egy olyan személy, akit nem lehet kikerülni se jobbról, se balról, hiába kísérled meg többször is... És a végén még téged néznek hülyének, hogy mit tipegsz össze-vissza?!
Éppen folyik és csöpög a színes lé a konyhabútoron, amikor letépnél egy darab "Szilvikét", és az istennek sem lehet leszedni az első darabot. Téped, húzod, vonod, és a legvégén egy adag papírkupaccal koronázod meg a lötyis csatateret - vagy magaddal rántod az egész tekercset.
És jön... és jön... és jön... és nem jön ki basszus a tüsszentés. Ilyenkor az ember csak pislog, hogy hátha vissza tudja csinálni az egészet, és megszűnik az az őrjítő bizsergés az orrában.
Beülsz a haverokkal egy bárba, hogy végre lazíts egy kicsit és kidumáljátok magatokból a feszkót. De persze erre semmi esélyed, mert végig azon kattogsz, hogy az egyetlen szabad asztal, ahova le tudtatok ülni, úgy billeg, hogy minden korty után attól félsz, összeroskad alattatok.
A nap közepén betörik a körmöd, és természetesen nincs nálad reszelő - de már az összes falfelületen, asztallapon és farmergatyán végighúzogattad, próba cseresznye alapon...
Éhes vagy, főtt tojásra vágysz, megfőzöd, kiveszed, lehűtöd, megütögeted, megpróbálod, hangsúlyozom: MEGPRÓBÁLOD leszedni a héját. Végülis 10-ből kétszer tényleg nem úgy néz ki, mint egy ételmaradék.
Kinéztél valami csodás ruhadarabot a neten, beleszerelmesedtél, van ilyen... Megrendeled, vársz rá 5 napot, majd kézhez kapsz egy olyan színű, formájú, szagú, méretű valamit, amit te még az életben nem láttál, és nem is akartál.
Szomjas vagy, alig várod, hogy végre ihass a hideg, frissítő nedűből. De a kibontás pillanatában a kezedben marad a doboznyitó kis fémkampó. És akkor most ilyenkor mi a teendő? Állítsak bele egy tollat? Vagy vágjam körbe a kulcsommal???
Egy hosszú nap után csak pislákoló gyertyafényre, az otthon melegére és egy relaxáló fürdőre vágysz. De a kádban vacogva szembesülsz azzal, hogy a törölköződ a szomszéd szobában maradt a szárítón.
Fő az egészség, vigyünk be természetes C-vitamint, együnk narancsot!!! Csak ne spriccelném bele minden egyes alkalommal a levét a szemembe...
Egy nap kb. ötvenszer feloldod a telefonod, és mégis van az a pillanat, amikor se kép, se hang, nem tudod megmondani a saját jelkódodat. Ott állsz, és ha 10 milliót adnának érte, akkor sincs halványlila fogalmad sem.
A reggeli felébredésedhez már csak a kávédba kortyolás hiányzik, de természetesen a flakon kinyitóját nem lehet letépni (ahogy rá van írva), így a végén természetesen kiömlik... Ekkor már nincs is szükség a vérnyomásnövelésre...
Amikor minden évkezdésnél rossz dátumot írsz a hivatalos papírokra kb. január végéig, mert te még az előző évben vagy fejben.
Nem véletlenül hagytad azt az utolsó kortyot az italodból a pohárban, de valahogy mégis sikerült a pincérnek üresnek titulálni és elvinni.
Majd' leszakad a táskád a berakott ernyőtől, de nem baj, hisz Pataki Zita megmondta: esni fog. Majd 5 nap után eleged lesz a hitegetésből, és nem viszed magaddal... És igen, végül aznap pont esik...
Te hány pontnál ismertél magadra?
SHE.HU Kibeszélő!Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.