Minden nap gondolok rád, és az ütésekre, amiket apámtól kaptunk...

A nappalok, amikor az előző esti pofonoktól sajgó arccal próbáltál élni, amikor éktelenkedő lila véraláfutásokkal igyekeztél jó anya és feleség lenni. Az éjszakák, mikor apuhoz könyörögtél, hogy ne bántson többet, mikor a ki tudja, miért, de nekem szánt ütéseket te kaptad meg. És eszembe jutnak a napok, amikor borvirágos tántorgással próbáltál nevelni.

Az elmúlt több, mint 7 300 nap talán enyhítette, de meg nem szüntette meg a hiányod. Hiába múltam el 30 éves, még mindig hiányzol. Az arcod, a hangod, az illatod... Hiányzol, ahogy azokon a napokon is hiányoztál, mikor nem engem, hanem az üveget választottad legfőbb bizalmasodnak. Csupán a hiányod miatt kértelek, könyörögtem, vádoltalak és hibáztattalak - én akartam a legfőbb társad lenni, én akartam a gyereked lenni. Mert én csak gyerek akartam lenni, de te másként döntöttél. Akkor azt hittem, gyenge vagy, mostanra már tudom: csak nem voltál elég erős. Küzdöttél és harcoltál, de a boldogtalanság és az üveges gyilkos túlerőben volt.

Mostanra tudom, hogy te nem döntöttél, csak nem tudtál nemet mondani, a borosüveg hangja elnyomta a segélykiáltásodat. Aztán mindezért magamra is haragudtam, hisz több mindent meg kellet volna tennem érted. Mert boldoggá kellett volna, hogy tegyelek. Többet kellett volna segítenem. Türelmesebbnek kellett volna lennem. Mostanra tudom, hogy egy 10-12 éves gyerekként mindössze annyit tehettem, hogy a magam infantilis módján szerettelek, ragaszkodtam hozzád.

Tudod, a több, mint 633 720 000 másodperc elteltével, a sok kérdés mellett egy dolog végre világossá vált számomra: a magad módján, de szerettél, és jó anya akartál lenni. És én ennek köszönhetem, hogy jobb akarok lenni, hogy más akarok lenni.

Köszönöm, hogy te voltál az édesanyám. Szeretlek.

B. Barbi novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock