Ki gondolná, hogy épp ez volt az utolsó szög Zsófi és Áron kapcsolatának koporsójában?
"Amikor megismertem Áron szüleit, imádtam, hogy fiatalosak, vagányak, jó fejek. Imádnak bulizni: kártya partik, koncertek, jobbnál jobb piák, grillezés, állandó jókedv. A mi családunkból épp ez hiányzott: a szüleim egész életükben visszafogott, csendes emberek voltak, nálunk sosem voltak ilyen kaliberű összejövetelek" - kezdi történetét Zsófi, aki két gyereket nevel egyedül.
A víg kedélyű család szeretettel fogadta a kárpátaljai lányt, akiknek szülei a határon túl maradtak, így csak ritkán találkozhattak. Zsófi boldog volt, hogy új famíliát kapott, akikkel közvetlen, vidám a kapcsolatuk és jókat mókáznak, táncolnak a családi összejöveteleken. Az ősök elmesélték azt is, mennyire hálásak Áronnak, amiért többször is kihúzta őket a csávából: például amikor kikapcsolták a fűtést és az áramot, amikor ki akarták őket lakoltatni, vagy amikor totálkáros lett az autójuk, és nem volt pénz a javításra.
A gyerekek érkezésével aztán fordult a kocka. "Mikor terhesen nem ihattam, lassan észrevettem, hogy Áron szülei nemcsak akkor koccintanak, ha ünnep van, hanem szinte minden nap. Mivel én mindig józan voltam, az is feltűnt, hogy esetükben a koccintásnál azért többről van szó... ez már masszív alkoholizmus. Hozzá dobozszámra szívták a cigarettát" - meséli.
Az unokák sem változtattak a fergeteges parti hullámon: Zsófi anyósa az első gyerek születésének napjára elővételes koncertjegyet ajándékozott a fiacskájának.Áron akkor azt még visszautasította: szeretett volna ott lenni a szülésnél. Azt hazudta az anyjának, hogy már csak két jegy volt, menjenek csak el apával kettesben. Fizeti a taxit.
Később aztán a közös családi kiruccanások folytatódtak, de ezeknek Zsófi már nem lehetett a része: ő otthon maradt az első, aztán a második kisfiúval. Áron eljárt szórakozni a barátaival, a szüleivel, de Zsófival egyszer sem nyílt alkalma a kikapcsolódásra, hiszen nem volt, aki ez idő alatt vigyázott volna a gyerekekre.
Zsófi szülei távol laktak, Áron apja és anyja pedig nem vállalta, hogy átugrik néhány este a gyerekekhez, hogy a fiatalok kettesben is tölthessenek egy kis időt. "Három és fél év telt el úgy, hogy se egy közös vacsora nem volt, se egy baráti társasozás, esetleg egy piknik a vár tövében, nemhogy koncert, mozi vagy színház, holott azelőtt gyakran eljártunk otthonról. Én a végére szépen beszűkültem, bekattantam, hiszen Áron a gyerekekkel kapcsolatos teendőkből sem vette ki a részét.
Azon kaptam magam, hogy be vagyok zárva, és tulajdonképpen egyedül élek, hiába vagyok házas papíron." Miközben beszél, Zsófi szemében jól látszik, hogy még mindig felzaklatja a múlt, pedig már harmadik éve nincsenek együtt.
"Nem állítom, hogy én nem követtem el hibákat, vagy hogy Áron helyesen viselkedett. Tudom, hogy elsősorban rajtunk múlott, hogy különváltunk, de egy dologban biztos vagyok: az, hogy a kétutcányira lakó szülei soha semmiben nem segítettek, viszont folyton elvonták a családtól Áront,vastagon benne van abban, hogy a gyerekeim apa nélkül nőnek fel" - teszi hozzá.
Sokáig tartott, amíg Zsófi megértette: igazából Áron szülei soha nem voltak szülők, egész életükben kamaszok maradtak, akik épp azért jöttek ki olyan jól a fiukkal, mert mindhármukat a léha, kötelességek nélküli élet vonzotta. "Azt hiszem, annyi év után csak most, ezen a hétvégén engedtem el ezt az egészet, amikor megláttam ezt a buli fotót a Facebookon, a sokadikat...
Végre világossá vált: ezek az emberek azért nem voltak soha igazi nagyszülők, mert hatvanéves korukra még csak a szülői szerephez sem nőttek fel. Hogyan is várhatnánk, hogy egyik napról a másikra éretten viselkedjenek?"
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.