Nyilván nem úgy jössz össze a másikkal, hogy már kezdettől fogva meg akarod őt változtatni, hiszen ezek az ellentétek csak később ütköznek ki. De mennyire? Mi az egészséges mértéke annak, amikor a másik kedvéért hajlandó vagy változni, változtatni? Illetve te mennyire formálhatod saját képedre a másikat?
Ezek azok a helyzetek, amikor már nem csupán alkalmazkodásról van szó, hanem konkrétan feladod a saját személyiséged cserébe a közös, zökkenőmentes életért. A kérdés csak az, hogy mennyire lehet boldog ez a közös élet, ha az egyik (vagy mindkét fél) teljesen kifordul önmagából?
A párod utálja a legjobb barátnődet? Féltékeny a fiú haverodra? Te pedig úgy érzed, hogy muszáj választanod: vagy ők, vagy a kedvesed. A közös programok, találkozók meg egyre csak ritkulnak, míg végül azon kapod magad, hogy a barátaid nélküled élik az életüket és nem hívnak már meg egy eseményre sem.
Anno azért szerettél bele, mert olyan férfias és karakán volt, ma meg már nemcsak kis kötényben mosogat otthon (jelzem, nincs ezzel semmi gond egy bizonyos szintig), de már az ágyban sincsenek meg a golyói. Teljesen alád rendelte magát, már te hordod a nadrágot, ő pedig még magának sem meri bevallani, hogy papucs lett belőle. De hogy jutottatok el idáig, hiszen az elején még az az igazi, nagybetűs NŐ lehettél mellette!? Egyszerűen csak észrevétlenül átvetted az irányítást felette - és a kapcsolatotok felett is.
Nem kell rögtön egy komoly érzelmi zsarolásra gondolni, elég az is, ha mélyen, legbelül érzed, hogy nem veszed meg azt a neked tetsző ruhát, mert tudod, hogy utálni fogja. Nem táncolsz úgy a buliban, ahogy szeretnél, mert szerinte az "ribancos", és nem veszel fel magassarkút, nehogy más férfiak megnézzenek az utcán, amikor vele vagy. Háttérbe szorítod a saját identitásodat, csak azért, hogy a kedvében járj. Már nem tudod, hogy hol végződsz te és hol kezdődik ő.
Az alapokhoz kell visszanyúlni. A kezdeti időkhöz, amikor mindketten pontosan azért szerettétek meg a másikat, amilyen személyiség volt akkor ő. Valamint az is nagyon fontos, hogy ne engedjétek kicsúszni a gyeplőt a kezeitek közül, mert utólag, hosszú évek elteltével már sokkal nehezebb lesz visszanyerni a régi önmagatokat.
Emlékezzetek rá, hogy kik voltatok az első időkben, idézzétek fel a kezdeti randitokat és ismételjétek meg! Írjátok fel egy papírra, hogy a megismerkedésetekkor mi volt az a három fő tulajdonság, ami igazán megfogott a másikban! Megvannak ezek még bennetek, vagy könnyelműen engedtétek, hogy a másik elfojtsa őket?
Egyikőtök sem tudatosan változtatja meg a párját (jobb esetben), így közös erővel újra előcsalogathatjátok a legfőbb erényeiteket. A rossz szokásokon pedig igenis érdemes és kell is változtatni a másik kedvéért, de csak egy adott mértékig.
És hogy mi ez a mérték? Ezt nektek kell meghatározni. A legfontosabb azonban, hogy a régi életetek és énetek ne vesszen el. Megmaradjanak a barátok, a zenei ízlés, a divathoz való viszonyotok, a szenvedélyetek, a céljaitok, amiket a másik nem elnyom, hanem támogat, hogy együtt, közösen élhessetek, miközben a másikat is hagyjátok élni. Hogy te nő maradhass, ő pedig férfi.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.