Ostoba bohócot csinált belőlem a szerelem!

Hónapok óta ott volt a küszöbön, de mindig halogattam. Szerelmes voltam beléd - annyira, amennyire még sosem voltam azelőtt. Pedig nem voltál sem több, sem jobb, mint bárki előtted: csupán a képzeletem tett naggyá. Hűséges sem voltál: másnak is kitártad az ajtót, melyen engem beengedtél... Aztán visszaédesgettél magadhoz, hogy a kedvedre tegyek, ha az új férfi mellett akad egy szabad estéd.

Megmondtad, hogy ketten osztozunk rajtad: a testeden és az idődön. Mégsem akartam tudomásul venni. Csak akkor értettem meg, hogy vége van a közös történetünknek, mikor újra és újra elküldtél. Faképnél kellett volna hagyjalak, amikor először mondtál nemet egy romantikus estére. Amikor visszautasítottad a meghívásomat a wellness hétvégére. Éreznem kellett volna, hogy csak kifogásokat keresel. Ám vak voltam és süket.

Ekkor persze hangzatos ígéretekkel álltál elő, én pedig képtelen voltam nemet mondani. Újra engem - csak engem! - akartál. Azt mondtad, a másik férfival vége, nincs senki más az életedben. Hittem neked. Bíztam benned, pedig nem lett volna szabad. Szerettelek, pedig már régen nem volt miért... Mert a szerelem már csak ilyen: megbocsátó és megengedő. Nem akartam meghallani a szívem és a lelkem segélykiáltásait. Rád irányult minden figyelmem - az összes energiám arra ment rá, hogy megfeleljek neked.

Nem akartál elveszíteni - de csak azért, hogy készenlétben tarts, ha mégsem jön be a B terved. Csupán második lehetőség voltam: szamárként tartottál ló helyett. Elég nagy szamár voltam, az biztos... Ám egy szép napon meguntam a szerepem. Összeszedtem az összes erőmet, és kimondtam a szót, amit hónapokkal ezelőtt kellett volna: "Vége."

Elfogadtam, hogy már nincs helyem nálad. Neked és nekem csupán ennyi jutott...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock