Közösségi média: Méreg vagy gyógyszer?

Nehéz eligazodni a sok egymásnak ellentmondó állítás között. Nem szeretnék tudományos elemzésekbe bocsátkozni (nem is tudnék), csupán a kérdéskörrel kapcsolatban írok le néhány gondolatot. Olyan emberként, aki érzékenyebb, szorongóbb az átlagnál, sokszor éreztem úgy, hogy nincs mellettem senki, aki igazán megértene.

Én az interneten találtam segítő kezekre. Ezzel szemben az egyik barátnőm mesélte, hogy soha nem olvasott még el annyi regényt, mint mióta törölte magát a Facebookról. Az még hagyján, hogy visszatért az olvasási kedve, de a hangulata is jobb lett, mert nem kell azon aggódnia, hányan lájkolják a fotóit. Én értem őt, de nálam ez másképp működik. Napközben lekötöm magam a munkával, így nem agyalok azon, hogy mikor fogom végre levakarni magamról a "szerencsétlen szingli" bélyegét.

Este tizenegy után minden elcsendesül, a telefonok is elnémulnak, és a magány alattomosan bekúszik a takaróm alá. Ilyenkor nem érzem jól magam, csókra, ölelésre, szeretetre vágyom. A valóságból az egyedüli menekülést az online világ jelenti. Néha csak úgy céltalanul szörfözök a neten, kattintgatok ide-oda, bámulom a sorozatokat.

Máskor - mostanában sajnos egyre többször - viszont arra vágyom, hogy valaki szóljon hozzám egy jó szót. A virtuális térben szerencsére mindig akadnak olyanok, akiknek elmondhatom a problémáimat, a nehézségeimet. Akiktől támogatást, erőt, megértést kapok.

Néhány hete letöltöttem egy applikációt, aminek a pánikbetegség a témája. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember jár hasonló cipőben. A csoporttagokkal való interakció sokat segít abban, hogy pozitívabban lássam az életet. Az is előfordul, hogy felébredek éjjel, és nem tudok azonnal visszaaludni. Ilyenkor is van kivel beszélgetni, és jó érzés tudni, hogy csak fizikailag vagyok egyedül.

A közösségi portálok tehát nemcsak képek, videók, információk megosztására szolgálnak, ennél sokkal többről van szó: a megható kisfilmektől kezdve az inspiráló történetekig. A szociális háló sokaknak egyfajta kapaszkodót nyújt a nehéz helyzetekben. Én legalábbis így érzem és tapasztalom.

A hatásokat vizsgálva tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a közösségi média jó vagy rossz, egészséges vagy egészségtelen. Hiszen mindannyian mások vagyunk, más-más tulajdonságokkal rendelkezünk, és eltérőek az élethelyzeteink. Hogy hogyan érzem magam a Facebookon vagy egyéb platformon, nagymértékben függ attól, mit csinálok rajta. Jól használva erősíthetem velük a személyiségemet, rosszul használva viszont károsak is lehetnek.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock