Nálam jobbat nem találsz! - De, nálad csak jobbat...

Hogy lehettem ilyen hülye, hogy hosszú ideig hittem benne és bennünk?! Abban, hogy megváltozik, és a lányunknak jó apja, nekem pedig jó párom lehet. Hogy temethettem el azt a nőt, aki előtte voltam, mindezt miatta?!

Eképp gondolkozott a nő a bordó kanapén, amikor párterápián ültek azzal a férfival, aki életében a legtöbbet adta neki: a gyermekét. De - mint nőtől és embertől - a legtöbbet vette el, amit csak férfi elvehet: az önbecsülését, az önbizalmát és a hitét a szerelemben. Ott ült becsapva, megalázva, és mégis függve attól az embertől, aki elhitette vele: nála jobbat nem találhat. Így dolgozni kell egy kapcsolaton, ami csírájában mérgezett - hazugságokkal, ármánnyal, manipulációval.

- Nem jelent nekem semmit! Mindig nyaggat, hogy dugjam meg, de én csak használom a testét!

A nőnek bombaként robbant a szívén az újabb mondat. Semmi komoly, csak a gyereke apjának újabb áldozata van, kinek létezését ő újfent sejtette. De persze megint csak ő volt a paranoiás, a nem normális. Csak képzelődik! Hogy hányszor hallotta ezt a férfitól? És inkább neki hitt. Inkább az ártatlan arcban bízott, mint önmagában és a megérzéseiben. Egy újabb nő, nem nagy kunszt, csak egy újabb tárgy, aki használva van. Vajon róla is így beszélt a háta mögött? Mint kiderült igen, sőt... ettől még aljasabban.

Nem kellett több. Ezúttal felébredt...

Kirohant az udvarra, el akart menekülni a múltjától, a jelentől, attól a férfitól, aki újra becsapta. Akinek már a puszta gondolata is olyan gyűlöletet keltett benne, mintha szépen, lassan rágná a testét és a lelkét egy könyörtelen dögevő. Akiről a közös gyereküknek a protokoll szerint mégis azt kell mondania, hogy milyen jó fej ember - holott nem. Nem az!

Visszament, és mint egy holdkóros, ki most eszmélt rémálmából, és kinek megjött a hangja, ordibálta a férfi arcába a fájdalmát. De ő csak rezzenéstelen arccal ült, fel sem fogva, hogy egy egység, egy család lehetőségét játszotta el. Örökre. Vajon amikor azt a nőt "használta", eszébe jutott ez? Vajon egy pillanatra beugrott neki, ha ez kiderül, akkor mindennek vége? Vajon elbeszélgettek-e arról az aktuális nővel, hogy minden óra, amit hazugságban töltenek az élvezetek oltárán áldozva, az kihatással van a jövőre? Mindenkiére...

Ennek immáron több éve. És a nő, azon a bordón kanapén tényleg felébredt akkor, és a jóval szebb valóság még mindig tart. Attól lett csak igazán szép, hogy megbocsájtott magának. Igen, magának - mert neki soha nem fog. Bármennyire is igyekezett, nem képes rá, hiszen még abban is hazudott, hogy nála jobbat nem találhat. Talán ez volt a legnagyobb hazugsága mind közül...

Tóth Zsuzsa

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock