Ma sem jobb semmi, mint tegnap volt...

Telefonnal a kezemben lépek be a konyhába, hogy a kollégáimnak eszükbe se jusson hozzám szólni. Viszont én még így is hallom őket: ki mekkorát bulizott, kinek volt a szülinapja, merre utazott a család. Baromira nem érdekel... Megnyitom a Messengert, hogy ráírjak Tomikára.

Utoljára 6 órája volt elérhető, ezek szerint még alszik. Kilépek, és végigpörgetem a hírfolyamot. Blue Monday van, olvasom. Az év leglehangoltabb napja. Nem értem: nekem minden hétfő ugyanúgy fáj. Annyira elmerülök a telefonomban, hogy mire felnézek, kiürül a konyha, és alig marad kávé. Utálom ezt a helyet.

Visszamegyek a gépemhez. 8:30. Tíz óráig böngészem a netet, aztán várhatom az ebédet, a délután meg már elrepül. Viszont Tomika felébredt, mert üzenetet kapok: "Hallod! Baromi rosszat álmodtam. Nem tudtam úszni, és majdnem megfulladtam. Az álmoskönyv szerint szorongok, meg nyomaszt valami. Szerintem hülyeség."

Persze, hogy az. Tomikát legfeljebb az aggasztja, hogy túl kevés iPhone jön ki egy évben. Vagy nem tudja eldönteni, hogy milyen autóra cserélje le az előzőt. "Biztos megint betoltál este egy sajtos McRoyalt sajtburgerrel. Az 'nyomasztotta' a gyomrodat" - írom neki.

"Jól van már, csak egy BigMac csúszott le. Na, mindegy. Este megiszunk valamit a filmezés előtt? Mesélhetnél, mi volt a csajjal a múltkori buliból" - válaszolja. Arról nincs kedvem mesélni, de annyira szar ez a nap, hogy pár sör jól fog esni. Hatkor találkozunk a Panelban. Évek óta ez a törzshelyünk. Tomika a szokásos asztalunknál ül.

- Szevasz! Helyzet? - kérdezi, és elém tolja az egyik sört.

- Csak a szokásos. Tudod. Mindennap úgy megyek be, hogy felmondok.

- Nem értem, miért kínzod magad - rázza a fejét. - Mondtam már, hogy szólok apámnak, és intézünk valami tuti helyet a cégénél.

- Szerintem ne rontsuk el a barátságunkat - válaszolom. Tomika már többször felajánlotta a segítségét, de az apja még a mostani főnökömnél is nagyobb seggfej.

- Persze. Aztán majd felgyújtod a helyet. Tudod, mint Milton a Hivatali patkányokban. El kellene jönnöd, mielőtt téged is leköltöztetnek a pincébe. De hagyjuk a melót! Mi volt a múltkori csajjal?

- Emmával? Semmi.

- Mi az, hogy semmi? - kérdez vissza. - Azt mondtad, felment hozzád.

- Igen, kajáltunk, aztán nálunk folytattuk. Tök jó volt.

- Lefeküdtetek?

- Igen - felelem.

- És? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled!

- Minden frankó volt. Szerintem ő is élvezte. Megtalálta az éjjeli szekrényemen a Takarókat. Tudod a képregény, amiről meséltem.

- Ja, akkor már mindent értek - válaszol Tomika.

- Nem az van, amire gondolsz. Megkérdezte, miről szól. Tökre érdekelte. Ezért sem értem, miért nem válaszol már három napja az üzeneteimre.

Tomika hosszú csend után szólal meg:

- Téged, barátom, rendesen átvertek. Kihasználtak. Felültettek. Nem volt gyanús? Érdeklődött a képregények után, jó volt az ágyban, úgy nézett ki, mint Blake Lively. Szóval, ez olyan, mintha, de nem. Ez pont az, aminek hangzik: esti mese.

Szeretnék vele vitatkozni, de nem tudok.

- És Zsuzsi?Benne minden megvolt. - kérdezem.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? Zsuzsi otthagyott téged valami gyökérért. Plusz meg is csalt vele. Felejtsd már el!

Igaza van. Lehúzom a maradék sört, és elmegyek a mosdóba. Mire visszaérek, Tomika már a pultos lányt fűzi. Legalább tíz éve járunk ide, és ő havonta egyszer bepróbálkozik. Szerintem mindketten élvezik.

- Gyere, lépjünk! - bököm meg a vállát. - Páratlan hét van, én választok filmet.

- Ne már! Várj, kitalálom! Flashdance? My Girl?

- A Top Gunra gondoltam. Ezek után muszáj valami macsó filmet néznem. Cserébe vehetsz sört.

Amíg várok az éjjel-nappali előtt, válaszolok Zsuzsi múltkori üzenetére. "Szia! Persze, benne vagyok. Találkozzunk!" Nem vagyok benne biztos, hogy vissza fog írni. Talán túl sokáig húztam a dolgot...

Kulcsár Ákos novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock