Nem tudsz olyan bűnös lenni, hogy ne szeresselek!

Mindenki sört kér, én pedig elvergődök a pultig, ami nehezebb, mint karácsonykor átjutni a plázán. Amíg az italokra várok, írok Zsuzsinak egy üzenetet - bár nem túl okos dolog részegen írni az exemnek, most mégis jó ötletnek tűnik. "Hiányzol, nem bírom nélküled. Kezdjünk mindent elölről!" Megnyomom a "küldés" gombot, aztán elteszem a telefont, és a táncteret bámulom.

Kiszúrok néhány lányt, akik kört alkotva táncolnak, néhány srác pedig éppen körülveszi őket. Először csak sugdolóznak, aztán megpróbálkoznak az ismerkedéssel. Elmosolyodom: azt hiszik, ők választanak. Az első srácot rutinosan le is pattintják: a szőke lány magához húzza a barátnőjét, és együtt táncolnak tovább. Töröm a fejem, melyik színésznőre hasonlít, de nem ugrik be. Közben megkapom az italokat, úgyhogy elindulok vissza a többiekhez. Persze, hogy nem vártak meg.

- Ezekkel mi legyen? - emelem fel a négy üveg sört, mikor végre megtalálom őket.

- Nekem jöhet - nyúl Tomika az egyikért.

A többiek meg sem hallják. Mindegy, egyet már a keresésük közben megittam, legfeljebb folytatom a következővel. A tánctér felé fordulok. Megpillantom az előző lányt.

- Látod azt a csajt? - bököm meg Tomikát.

- Hol?

- Ott, a fal mellett. Három barátnőjével táncol.

- Ja, igen. Mi van vele?

- Tökre hasonlít arra a szőke színésznőre. Tudod, aki Serenát játszotta a Gossip Girlben.

Tomika akkorát röhög, hogy az orrán jön vissza a sör.

- Na, hagyjál békén! A mai napig nem értem, hogy vett rá Zsuzsi, hogy minden szar, csajos sorozatot megnézz vele.

Baromi ideges leszek. Kedvem lenne elmagyarázni Tomikának, hogy Zsuzsinak egyáltalán nem kellett rávennie semmire. Ugyanazokat a dolgokat szerettük, egy rugóra járt az agyunk. A mi szerelmünk elpusztíthatatlan... volt. Mert, mint később kiderült, Zsuzsinak elég sok mindenkivel járt egy rugóra az agya.

Végül csak ennyit mondok:

- Blake Lively - és nagyot húzok a sörömből.

- Mi van? - kérdez vissza Tomika.

- A színésznő. A Gossip Girlből. Mindegy. A többiek? - kérdezem.

- Azt hiszem, kimentek cigizni. Úristen, de jó segge van!

- Kinek?

- Hát a csajodnak - mutat a szőke lány felé.

- Hagyjál már! Nem a csajom - válaszolok.

Támasztjuk a falat, és isszuk a sört. Nincs kedvem táncolni, Tomika is csak ásítozik. Sanszos, hogy a többiek összefutottak néhány ismerőssel, és leragadtak velük. Én továbbra is a lányt bámulom. A villódzó fényekben mintha Zsuzsit látnám, aztán még egy villanás, és már Blake táncol előttem. Megdörzsölöm a szemem, majd újra az ismeretlen lány mosolyog rám.

- Menjünk ki cigizni! - lököm meg Tomikát, de úgy, hogy majdnem elesik a szerencsétlen.

Gyorsan kihúzunk, átvágjuk magunkat a tömegen, majd rágyújtunk.

- Mi a franc bajod van? - értetlenkedik Tomika.

- Azt hiszem, kezdek bekattanni - fújom ki a füstöt.

Tomika meglök.

- Nem, csak részeg vagy. Meg hiányzik a csajod.

Na, ezért szeretem Tomikát: mert olyan rém egyszerűen látja a dolgokat.

- Szia! - csendül fel egy női hang jobbról. A szőke lány az.

- Ööö... helló! - egyébként sem vagyok jó színész, de most végképp nem sikerül palástolnom a megdöbbentségemet.

Tomika veszi a lapot, tudja, hogy ez a "szia" nem neki szólt, így úgy dönt, hoz még sört. A beszélgetés eleje elég döcögősre sikerül, leginkább miattam. Aztán elengedem magam, és nem csak a pia miatt. Dumálunk: a buliról, szerelemről, filmekről, emberekről.

- És humora is van! - mesélem Tomikának később, már a taxira várva.

- És milyen jó segge - jön a válasz. - Ezek szerint akkor bejön a csaj?

- Hát ja - felelem bizonytalanul.

- "Hát ja"?! Ember! Ez egy tíz per kilences nő. Találkoztok még? - kérdezi Tomika.

- Jövő héten valószínűleg összefutunk. Na, itt a taxi.

Beülünk az autóba, én előre, Tomika hátra. Épphogy bekötöm magam, rezeg a telefonom. Üzenet Zsuzsitól: "Szia! Te is hiányzol. Tudom, hogy elrontottam, de talán van még esélyem. Holnap összefuthatnánk, ha van kedved!"

Kulcsár Ákos

Nyitókép: Shutterstock