Nem volt azonnali szerelem, kíváncsiság viszont annál inkább. Vajon mit adhat egy tini lánynak egy nálánál 10 évvel idősebb férfi? Nem terveztem hosszú távra, csak el akartam venni, ami kell, hogy aztán mehess utadra. De beléd szerettem - noha én ezt soha nem akartam.
Amikor először mondtam, hogy váljanak el útjaink - mert úgysincs közös jövőnk -, majd megszakadt a szívem. Mintha elkapta volna egy szörnyeteg, és ki akarta volna szorítani belőle az életet. Egészen valószínűtlen, addig nem ismert fájdalmat éreztem. De te nem akartál elengedni, bármennyire is kilátástalan volt a kettőnk kapcsolata. Akkor kezdtem először kapizsgálni, hogy fontos vagyok neked. Mi több, nagyon fontos, mert te legalább annyira szeretsz, mint én téged.
Most, ahogy hosszú idő újra találkoztunk, mintha el sem telt volna az a sok-sok év, ott folytattuk, ahol abbahagytuk - de azért nem mindent. Elteltek az évek, és fájón hasít belém a felismerés, hogy mennyire gyorsan rohan az élet. Hogy mennyire buták vagyunk a "majdokkal", a halogatásokkal. Mert eltelt nélküled 16 esztendő egy szempillantás alatt, és mintha egy sem lett volna.
Ülsz velem szemben, én mesélek. Figyelsz, megkérdezem: miért vagy ilyen csendben? Felnevetsz azzal az ismerős, szívből jövő, jóízű kacagással, hogy nincs ebben semmi furcsa! Úgy van, mint régen. Én csacsogok, te hallgatsz. Azt mondod, ugyanolyan szép és csinos vagyok, mint akkor. Hogy milyen jól hazudsz! Ez eddig fel sem tűnt. Aztán azt mondod, mindenre emlékszel. Tudod, én is emlékszem. Emlékszem az éjjelekre, a derengő hajnalokra, a titkokra. Emlékszem a boldogságra, amit életem első szerelme adott, de a fájdalmakra is.
Emlékszem az érzésre, amikor megmutattad, milyen az igazi férfi - amit előtte még sosem tapasztaltam. Aki féltőn vigyázott, aki szeretett, aki minden probléma ellenére is nyugodt tudott maradni, és aki ki tudta tenni a vérző szívét is elém, amikor elhagytam. Aki nem szégyellte a könnyeit, mert ettől nem vált gyengévé, csak még inkább őszintévé - és ettől hatalmassá a szememben.
Nem mondhatom, hogy soha nem gondoltam rád az évek alatt, de tisztán zártam le a kapcsolatunkat. Úgy hiszem, akkor mindent odaadtunk egymásnak, amit csak lehetett annyi idősen, nem épp ideális körülmények között. De akkor más életszakaszban jártunk, mást akartunk. Te családot, én kalandokat és pezsgést.
De tudod, köszönettel tartozom neked. Nemcsak a megélt élményekért, nemcsak a szép emlékekért, hanem azért is, mert megmutattad, nekem mire van szükségem nőként egy férfitól. Hogy milyen is az az ember, aki iránt mély érzéseket tudok táplálni, akit a társamnak tudok tekinteni - nem csak egy pasinak a sok közül. Te mutattad meg, hogy mit várhatok egy valódi nagybetűs férfitól!
A mércét nagyon magasra tetted.
Sokan képtelenek voltak ezt megugorni, sokan estek el előttem. Nem azért, mert olyan válogatós vagyok, vagy mert ők "rosszak". Pusztán vártam, kerestem, kutattam azt az érzést, ami ha nem is olyan, mint veled volt, de legalább hasonló. Azt a biztonságot, azt a nyugalmat, azt a szenvedélyt akartam, ami bennem volt a kapcsolatunk alatt. Neked köszönhetem, hogy felismertem, amikor megérkezett. Neked köszönhetem, hogy tudtam: megérkeztem. Még ha másik férfi oldalán is találtam meg mindezt.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.