Ha szerelmes vagy, búcsúzz el a józan eszedtől!

Ne aggódj, ezt te alig-alig fogod észrevenni, azok viszont igen, akik a közvetlen környezetedben kénytelenek élni. Csörög a telefonom: Liza hív, aki néhány hónapja találkozott a Nagy Ővel, és úgy beszippantotta a szerelem tejszínhabos örvénye, hogy pillanatnyilag az IQ-ja 0.1-es változatát használja.

- Ezt el kell mesélnem, hogy mennyire nem vagyok normális - hadarja a telefonba, amivel semmi újat nem mond egyébként, ezt mind tudjuk róla egy ideje.

- Reggel beértem dolgozni, még le sem tettem a táskámat, már csörög a telefon, egy ügyfél hív. Bemutatkozik, és képzeld, őt is Alexnek hívják! Hát én egyből ledobtam a láncot. Alig tudtam odafigyelni, hogy mit mond, mert az én Alexemet láttam magam előtt, ahogy kijön a fürdőszobából. Törölközővel a derekán, nedves hajjal, és azzal a páratlan felsőtesttel... Jaj, ha te azt látnád!

- Jó, jó, Liza, de most komolyan ezért hívtál? - forgatom a szemeim. Ez már az ezredik beszélgetésünk lesz Alex mellizmairól, aminél csak az intellektusa lehengerlőbb.

- Nem, dehogy, csak azt akarom, hogy megértsd, mi történt velem. Szóval, beszélgetek Ügyfél Alexszel úgy tíz percig, miközben folyamatosan Szerelmem Alexre gondolok. Mindent megbeszélünk, erre úgy köszönök el: "Legyen szép napod, Alex! Szeretlek."

A vonal másik végéről egy kurta "Akkor viszlát!" hallatszik, és aztán csak a telefon búgó hangja.

- Totál dilis vagy! - nevetek.

- Várj, még nincs vége! Leforrázva állok a kagylóval a kezemben, és csak arra tudok gondolni: én mondtam, hogy szeretlek, ő meg nem. A következő két órám teljes pánikban telik. Nem szeret, mert nem mondta. Szakítani fog velem, és már biztos van is valakije. Hát mi az, hogy viszlát? Bőgve fellépek a Facebookra, hogy átnézzem a profilját hat hónapra visszamenően: fotókat, bejegyzéseket, mindent. Majd megnézem az összes olyan profilt, amit a nevét beírva dob fel. Sőt, még a Google-lal is rákeresek, de semmi.

- Istenem... És aztán mit csináltál? - kérdezem.

- Hát sírtam, és azt gondoltam, az lesz a legjobb, ha felhívom. Megkérdezem tőle, hogy mi a baj, és ha kell, könyörgök neki, hogy szeressen. De ne félj, nem tettem meg, mert ahogy a kezembe vettem a telefont, rögtön beugrott, hogy nem is vele, hanem Ügyfél Alexszel beszéltem. Basszus, Ügyfél Alexnek mondtam, hogy szeretlek, és ő nem viszonozta. Olyan, de olyan boldog vagyok most! Alex szeret engem!

Nevetve tettük le a telefont, és szokás szerint nem tudtunk megbeszélni egy sütizős-kávézós csajos délutánt sem. Mert az élete épp egy olyan szakaszban van, amikor búgócsigaként pörög a szerelem körül. Boldog bolond...

Szóval, csak vigyázat! Amikor szerelmes vagy, egy időre szabadságra megy a józan ész. Megvan ennek a maga biokémiája, le lehet írni tudományos képletekkel, de szerelmesen ugyan kit érdekelnek ezek a dolgok? Fenébe a tudománnyal, hormonokkal, enzimekkel! Fenébe mindennel! Szerelmes vagy, és semmi mást nem akarsz, csak ezt azt elvarázsolt állapotot és őt. Örökre.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shuttertsock