Űzött vadként menekülök a biztonság elől...

Sokan vannak, akik igazi szenvedéllyel élik az életüket, és gyermeki lelkesedésüket még felnőtt korukra is sikerül megőrizniük. Milyen jó is az, amikor nem veszed magad túlságosan komolyan, és megmarad benned a pozitivitás, a vidámság. A túlzott szenvedély és lelkesedés azonban visszájára is fordulhat, és megeshet, hogy féktelenségbe csap át.

Édesanyám mindig rettenetesen féltett, és mindent megtett, hogy biztonságban tudjon, én mégis mindig a saját fejem után mentem makacsul. A saját bőrömön akartam megtapasztalni az élet édes simogatását, és a perzselő sebeket is, amiket okozni tud.

Tinédzserként százszor tettem a kezem a tűzbe, viszont egy idő után elgondolkodtam: ezaz életvitel vajon meddig maradhat így "büntetlenül"? "Mind kinőjük!" - gondolják sokan, pedig ez valójában egyáltalán nem biztos, hogy így lesz.

Véleményem szerint egy bizonyos korosztálynál ez teljesen normális, például a tinik esetében, akik még nagyon sok mindent nem tudnak magukról. Azt viszont sokan nem veszik figyelembe, hogy nem szabad túl sokáig elidőzni a zabolázatlanság erdejében, mert végül soha az életben nem találod meg a kivezető utat. Az élet pedig nem játék, és saját magadat csak te mentheted meg.

Neked kell észrevenned, hogy felnőtt létedre is úgy élsz, mint egy kiskamasz. Neked kell realizálnod, hogy megrekedtél egy szinten, és neked kell érezned, hogy mennyi felszínes dologgal veszed körül magad: trendi ruhák és kiegészítők, óriási "baráti társaság" és folyamatos jövés-menés.

Önsorsrontás az, amikor nem törődsz magaddal. Elköveted ugyanazt a hibát újra és újra, mert inkább bekötött szemmel nyomod a gázt, mintsem, hogy belehullj a megszokás és a biztonság karjaiba. Téged a béke untat, a nyugalom pedig további hajszára sarkall, hiszen csak így tudod élvezni az életet.

Csak mész szembe a józan ésszel, és minél tiltottabb a gyümölcs, annál édesebb. Minden hétvégén hajnalig bulizol, mert így legalább néhány alkoholmámoros pillanat erejéig boldognak érezheted magad. Belül viszont ordít a lelked, hogy egyáltalán nem vagy az! De a belső hangot csak akkor hallod, ha megállsz egy pillanatra, és befelé figyelsz. Ez pedig nem fog úgy menni, ha nem vagy hajlandó tudomást venni a belső szükségleteidről...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock