A szavak elfogytak, csak emojik maradtak?

Én is bírom a chaten küldhető matricákat. Cukik, viccesek. Van is egy-két kedvencem közöttük - pláne a macskásak, meg a Száguldó Usagyuuun, és a Vagány Bettakuma.

Néha egyet-egyet tényleg bele lehet szúrni a beszélgetésbe. De amikor már valaki telefonján elkopott a kijelző ott, ahol a matrica jel helyezkedik el, mert ötmilliót küld sorozatban, annak a legszívesebben kivenném a kezéből a készüléket, és elhajítanám a francba! Mert mi a fenéért nem lehet szép magyar mondatokkal kommunikálni?!

Egyesek javarészt a virtuális világban élik az életüket. Ez van, beszippantott minket a mátrix: már a neten kell párt keresni, barátkozni, randizni, szórakozni - főleg a Facebookon. Miért fagyjon vagy süljön meg az ember, ha otthon, a kényelemben is lehet videochatelni meg prüntyögni egymásnak?

Nem vitatom ennek a hasznát, csak éppen akad néhány hátránya is, amit nem veszünk észre: az, hogy a valódi élményeket és a valódi kapcsolatokat áldozzuk fel rituálisan a Facebook oltárán.

Az még hagyján volt, amikor a szülők - és az idősebb korosztály - felfedezték a matricák világát, bár attól is az agyérgörcs kerülgetett. "Puszi, vigyázz magadra" - írta anyám, és utána minimum tíz matricát bevágott a végére. A telefonom meg pittyeg-rezeg-centrifugál, mert ő tolja ezerrel az összes csókos, szíves matricát, amit talál.

Forrás: Shutterstock

Legutoljára már a párom is kiverte a biztosítékot. Most, hogy száguldó nete van az ultramodern hiperkütyüjén, és bejönnek neki is a matricák, ő is átszokott a matrica nyelvre. Először csak egyet-egyet küldött. Muhaha, ismerem én ezt, sokaknál kezdődik egy-egy matricával, a végén pedig elkapja a gépszíj, és nem bír leállni a lövöldözésükkel.

A pasimról tudni kell, hogy amúgy sem egy szószátyár típus - személyen sem, nemhogy írásban. Ő egy csendes, visszafogott ember - aki újabban megtalálta a módját, hogyan fejezze ki magát: és ahelyett, hogy mondjuk Salvador Dalít lepipáló képeket festene, a matricák világában lelte meg az önkifejezés kulcsát.

Előbb csak egyet küldött, amivel minden bizonnyal azt akarta kifejezni: szeret. Visszaküldtem egyet neki én is, de a második, harmadik ilyen cserebere után rákérdeztem: szavakkal már nem megy? Erre jött az, hogy minek, így is tudom, mit akar. Hát nem mindig...

Úgyhogy "boldog" vagyok - mert idáig sem volt egyszerű kommunikálni vele vagy másokkal, de amióta bejöttek a matricák, még inkább leredukálódott a valódi párbeszédek száma. Most már csak úgy érdeklődnek a hogylétem felől a rokonok és a barátok, hogy bedobnak egy matricát üzibe, és találjam ki, mit jelent: "S.O.S." Gáz van, éhesek, szomjasak...? Vagy azt kérdik vele, hogy "Mi a franc van veled?" Mivel nincs egy igazán kifejező "Köszönöm, jól vagyok!" matrica, meg egyébként is szeretem az írott nyelvet, én visszaírok nekik.

Meglehet, hogy zombi apokalipszis söpört végig a világban, csak nem tudok róla: itt maradtam egy kihaló faj egyedeként, aki szereti a személyes kommunikációt meg az írogatást, és nem hajlandó teljesen átadni magát a matrica nyelvnek. Talán belőlem fogják kivonni az elixírt, ami visszaállítja a rendet a világban.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?