Megérintett már az ősz varázsa?

Kinézek az ebédlő ablakán. Látom, ahogy szolidan fújja az avart a szél - csavarodnak a burgundi, mustár és olajzöld színű levelek, előbukkan néhány kósza gesztenye is. Amíg langyosra hűl a briós, visszaülök a babzsákra, és felveszem a nyitva hagyott könyvet. Boldogság...

Ne szégyelld, ha te is imádod az őszt, mert nincs benne semmi meglepő! Egyszerűen így vagyunk huzalozva gyerekkorunk óta. Az ősz varázsa nálam minden évben menetrendszerűen jelentkezett. Ahogy felvettem a dzsekimet, éreztem: valami megváltozott, de ez egyáltalán nem fáj... Te is emlékszel még az iskolakezdés izgalmaira?

Máig fel tudom idézni a friss radír illatát és a csomagolópapírét, amit az új tankönyvekhez használtam. Visszatértek a barátok a hosszú nyár után, és mivel akkoriban nem volt még telefon, senki nem tudta, mi történt a másikkal. Új év indult, új élményekkel, új füzetekkel. A hátizsák talán régi volt, de alig vártam, hogy meséljek, és hogy halljam a többiek meséjét.

Felnőttként már nem érdekel az új tolltartó - ragaszkodom a születésnapomra kapott, régi Parker tollhoz és a még régebbi bőrtokhoz. Na, de az őszi divat! Mély színű blézerek, ragyogó sálak, bőr és tweed - ide nekem az összeset! Már fel kell öltözni, de nem annyira: jöhet a harisnya, de még nem kell a szőrös kabát. Nincs még egy olyan évszak, ahol változatosabb ruhákban lehetne tündökölni.

Az átalakuló természet beköltözik a gardróbunkba és a sminkes dobozba: bársony, burgundi, kasmír, olíva, füstös szürke és gesztenye. Különösen a burgundi - ami nemcsak körömlakkban vagy sálban, de borospohárban is isteni. Az ősz a színek, illatok, anyagok karneválja, amikor a világ nem csupán lecsendesedik a zajos nyár után, de új inspirációkhoz is juttat.

Jólesik megállni és töprengeni magamon: hova jutottam? Elkezdődik valami új - meg tudok válni attól, amire már nincs szükség? Szanálok: cipőt, rúzst, ismerőst. Az új kezdéshez friss energiák dukálnak: ami visszahúz, aki visszatart, azt el kell engedni. Nehéz megszeretni a változást, mert én is kényelmes vagyok, de meg lehet tanulni. Már nem kell mindent és mindenkit megtartani, mint gyermekkorban, hiszen az új évszakkal új emberek, új élmények jönnek.

Új megközelítést kap az intimitás is. A kötött pulcsik mellett előveszem a puha takarókat, melyek fogságára önként vállalkozom - egyedül vagy párban. Másmilyen az összebújás is: mélyebb, ragaszkodóbb. Szusszanunk, ölelkezünk, és sokáig úgy maradunk - mert megnyugtató és biztonságos. Talán az ölelés is szorosabb - hiszen új évszak van, és új kezdet...

Ady Endre után szabadon:

"Ballagtam éppen a Duna felé

S égtek lelkemben kis őszi dalok:

Búsongók, lilák, vidámak, halkak

Arról, hogy jól vagyok."

Nyitókép: Shutterstock