10 dolog, amit őszintén köszönök az exeimnek

1. Nekem is vannak gyengeségeim...

Köszönöm neked, Tamás, hogy rámutattál a gyengeségeimre. Hogy merő sajnálatból álltam szóba veled - aztán meg jól beléd estem, és ész nélkül teljesítettem minden kívánságodat, nehogy elhagyj. Fiatal voltam és pokolian szeretethiányos, örültem minden falat figyelemnek, amit tőled kaptam.

Így legalább megtanultam, hogy többé ne akarjak sajnálat vagy szeretethiány miatt beleugrani egy párkapcsolatba - mert rohadtul nem fogom önmagamat adni, és csak egy szolgalelkű játékszer leszek. Értékes lecke volt.

2. Azok a bizonyos jelek...

Azt is neked köszönhetem, kedves Tamás, hogy megtanultam felismerni a megcsalás jeleit. Igen hasznos képesség, bár hála az égnek azóta nem volt rá szükségem - de ha úgy adódna, simán kiszúrnám.

3. Igenis VAN szerelem első látásra!

Hálás lehetek neked, Tibor (esküszöm, nem direkt utaztam a T-vel kezdődő nevű pasikra), mert megtapasztalhattam azt a bizonyos szerelem első látásra varázslatot. Komoly kétségeim voltak afelől, hogy létezik, de már tudom, hogy nem csak mítosz.

4. A "lelki társ" fogalma nem holmi spiri duma!

Tibornak köszönhetem azt is, hogy hinni kezdtem a lelki társ létezésében, és egyéb karmikus emberi kapcsolatokban is. Merthogy ez a rövid kapcsolat hihetetlenül intenzív volt az elejétől a végéig: mintha Andersen egyik meséjébe csöppentem volna. Az a fajta, amire azt mondjuk: "El sem hiszem, ha nem velem történik!" meg, hogy "Ilyen nincs, csak a mesében." Olyan élmények sorozata, melyek hatására rendesen fontolóra kell venned: talán tényleg van sors, és nincsenek véletlenek...

5. Kialakult a "hazugság szaglásom"...

Ugyanakkor neked köszönhetem azt is, hogy jártasságot szereztem a hazugságok felismerésében. Még mindig ámulatba ejt, hogy megvezettél a végén, és hogy lehettem akkora kuka.

6. A sültkrumpli nem jó felmelegítve...

Nagy poén következik: visszajött Tamás - hogy plusz egy leckével gazdagítsa az életemet. Méghozzá azzal, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Totálisan felesleges volt az egész. Nem is értem magamat, miért nem volt jobb dolgom annál, minthogy kihűlt kaját melegítsek...

7. Melletted jöttem rá, hogy igazi nő vagyok!

De a legtöbbet Sebinek köszönhetem, mivel vele voltam a leghosszabb ideig. Hol is kezdjem: köszönöm, hogy eleinte úgy bántál velem, mint egy hercegnővel - rendesen meg is dobtad az önbizalmamat. Melletted igazi nőnek éreztem magam, és mindig rámutattál az erősségeimre.

8. Megmutattad, hol vannak a határaim!

Azért is köszönet jár, hogy hozzásegítettél a testi korlátaim, illetve vágyaim megismeréséhez - és hogy a büdös életbe ne mondjak többé igent arra, amit nem akarok!

9. Az aranykalitkát nem nekem találták ki...

Végezetül hadd fejezzem ki hálámat azért, amiért megmutattad, mi az, amit egyáltalán nem szeretnék az életben. Nem vágyom arra, hogy tüncimünci, otthonülő nőcske legyek, aki jó képet vág mindenhez, és lesi a ház urának minden óhaját. Nem vágyom arra, hogy olyan legyek, amilyen legbelül nem vagyok. Le a megfelelési kényszerrel! Nem óhajtok aranykalitkában élni. Élni akarok.

+1 Fegyverem az egyenes beszéd!

Amit pedig minden exemnek köszönök, az az, hogy megtanultam nem a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hanem beszélni róluk. Ugyanis többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egykori szerelmekből exek lettek.

Ezek után kétségkívül sokat köszönhetek nekik, és belátom, hozzájárultak ahhoz, hogy ma az legyek, aki. És te? Ha jobban belegondolsz, nem érzed azt, hogy az exeid valójában nem(csak) elvettek, hanem adtak is neked valamit?

Nyitókép: Shutterstock