Beülünk az autóba, lehúzod az ablakokat, én meg felhúzom az én oldalamon, mert szerintem hátul huzat van a gyereknek. Kis idő múlva újra lehúzod, én pedig ismét felhúzom. Fel-le húzogatjuk egy darabig, majd a végén lezárod központilag. Ilyenkor csendben puffogok, és ez így megy évek óta. Megkérlek, ha meleged van, akkor ablak helyett inkább klímázz. Bekapcsolod, és beállítod 21 fokra a hőmérsékletet, ami nyilván hideg. Én átállítom 24-re, te vissza 21-re, én 24-re, és ez így megy minden alkalommal.
Rengeteg ilyen kis apróság hálózza be a mindennapjainkat. Dolgok, amiket másképp csinálunk, vagy másképp szeretünk. Amiket már egyszer megindokoltunk mindketten, meg is értettük a másik indokait, mégsem engedünk az igazunkból.
13 éve folynak ezek a csaták kettőnk közt. Legtöbbször már csak csendben, vita nélkül tesszük arrébb, állítjuk át, húzzuk le vagy fel. Én néha már mosolygok is közben, mert tudom: ezeknek a csendes csatáknak sosem lesz vége, hiszen ezekkel együtt szeretlek.
Mert igaz, ami igaz, néha piszkosul idegesítesz, de azért imádlak... és csak remélni tudom, hogy ez a hozzáállás kölcsönös.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.