Női barátság, ami a játszótéren kezdődött, és a sírig tart.

Csak csevegünk. Hétvégén a vodkaszóda mellett, hétköznap csak lájtosan egy kis lattéba csempészett Baileys-zel.

Talán a játszótéren kezdődött az egész, úgy két-három éves korunk körül, amikor a vad kisfiú, Jocika megtépte a hajunkat, mert nem adtuk oda a sárga kislapátot. De nem keserves sírásba kezdtünk, hanem hazáig kergettük, azzal fenyegetve, hogy megmondjuk az anyukájának. Azt hiszem, akkor kötöttünk örök szövetséget, és fogadtuk meg - kimondatlanul -, hogy mi mindig ott leszünk egymásnak. Az első közös iskolapadnál, az első sulibulinál, az első szerelemnél. 

Forrás: Shutterstock

Ez egészen addig így is volt, amíg ő nem csókolózott 12 évesen az ádáz ellenségünkkel, Jocikával. Nem szóltunk egymáshoz két teljes napig. De aztán egy komoly gondolatokkal teli gyerekpezsgőzés közben megbeszéltük, hogy a barátságunk többet ér. Így véglegesen megpecsételtük a kapcsolatunkat egy igazi vérszerződéssel, majd valami extra neonpink ragtapasszal ragasztottuk le büszkén a heget a tenyerünkön.

14 évesen együtt szívtuk el az első szál cigit a strand mögött, majd büszkén tekertünk haza a vörös színű biciklijeinken - roppant nagylánynak érezve magunkat. Valahogy így kezdődött. Nem a homokozónál tett titkos fogadalomnál, meg nem is annál az arany Marlboronál. Inkább a biciklin. Az úton, amit egymás mellett tettünk meg.

Azt mondják, a férfi barátságok a legőszintébbek. Ezt nem tudhatom, de azt igen, hogy a lányok között is akad jó pár olyan erős kapcsolat, ami sokszor mindennél többet jelent. Nem azért, mert lehet arról csevegni, hogy milyen menő rózsaszín WC kagyló van a plázában, vagy, hogy a legújabb MAC szájfény milyen drága. Ez csak töltelék. Hanem azért, mert az igaziak mindig ott vannak. Hiszen felejthetetlen éjszakákat nem csak egy szerető ölelésében lehet átélni.

Forrás: Shutterstock

Vannak, amik a BKV-n kezdődnek este hétkor, és csak másnap reggel érnek véget a Deákon, tíz pohár rozéfröccs társaságában elmélkedve a múltról és a kétségekkel teli jövőről. Néha a balatoni nyár vörösboros kólái után a hajnali tanácskozás közben valósulnak meg, mikor vörös arccal számoltok be egymásnak arról, hogy mi is történt az elmúlt pár órában.

A legjobb barátnőt ezekben mérik - minőségi időben. Emlékekben. És abban, hogy ott volt akkor is, amikor a legnagyobb hülyeséget követted el, amikor a legnagyobb sikereket érted el, és akkor is, mikor nem tudtál megszólalni a sírástól. Amikor csalódtál, és féltél, hogy egyedül maradsz. Összetörték a szíved, vagy te búcsúztál valakitől.

Akkor, amikor elveszítettél mindenki mást magad körül - sőt, néha még magadat is. Ő ott volt. Ha szőke voltál vagy barna, esetleg egyik nap rocker, a másik nap vörös körmű kurva. Aki őszinte, és megmondja, hogy szar a hajad, vagy nem áll jól a magas derekú nadrág, de azt is, hogy akivel randizol, az egy gyökér. Aki fogja a hajad hányás közben. Aki mindent megbocsát. Ő az, akinek ha elmondanád, hogy kiraboltál ötven bankot, akkor elbújtatna a lakásában.

Kívülről ez talán mind nyálas, romantikus, pöttyös könyvbe illő történet. Pedig nem az. Aki érti (nem csak tudja), hogy mi az a legjobb barátnő, az magára ismer. Meg arra, akivel mindezt már átélte, aki mindig ott volt. És lesz is. Aki majd az esküvődön a leggyönyörűbbnek tart, és legelőször akarja látni a gyereked. Ez az igazi jóban-rosszban meg ásókapa-nagyharang. Nem minden eskünek kell templomban köttetnie. Van, ami hajvasalás közben születik, de pontosan ugyanannyit ér. Sőt...

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?