Olyan szar anya lennék, hogy inkább nem is szülök! :O

Kétféle nő létezik. Az egyik élete egyetlen értelmének tartja az anyaságot, a másik pedig nem. A két tábor pedig nőietlenül öli egymást.

A vérre menő csata hátterében pedig drámai statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebb nő mer belevágni a családalapításba... Persze, persze, az anyagiak, a karrier meg a családi háttér is közrejátszanak ebben, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy van itt még valami: a félelem, hogy szar anyák lennének. A szar anyaság bélyege pedig olyan, mint valami fekete folt a tenyerükön - nem lehet lemosni, sem eltakarni. Viszont minden kívülálló szívből jövő lenézéssel forgatja a szemét, ha meglátja rajtunk.  

Forrás: Shutterstock

A háború forgatókönyve

Még meg sem érkezett a poronty, és már egymás torkának ugrik a szupermami és a szaranya. A szupermami úgy tervezi, hogy majd otthon szül, természetes módon, gyógyszerek és érzéstelenítés nélkül - hogy minél intenzívebben átélhesse a szülés gyönyörű folyamatát. A kilenc hónap alatt heti háromszor jógára jár, egy dekát nem hízik, sminkben takarítja a vécét is, és hozzá nem nyúlna egy pohár borhoz, vagy koffeines kávéhoz.

A szaranya meg örül, ha túléli a terhességét, egyfolytában hőhullámok gyötrik, koffein nélkül nem bírná ép ésszel, az első szülési fájdalomnál már az epidurálért ordít, hormonvezérelve veszekszik a párjával, és szülés után a régi alakját gyászolva a tükörképétől is bőgőgörcsöt kap.

A gyermek első fél évében is nyilvánvaló különbségek merülnek fel. A szupermami mindig tudja, hogy hány réteg ruhába öltöztesse a gyerekét, hogy az soha ne izzadjon le. A szaranya pedig végighallgatja, ahogy idegenek kritizálják, mert az a gyerek mindjárt úgy túlmelegszik, hogy felgyullad, ha nem veszi le róla a sapkát. Aztán az is kritikus kulcskérdéssé válik, hogy naponta hányszor kell sterilizálni azt a rohadt cumit. Sőt, igazából cumit sem szabad adni a gyereknek. Ha nem szoptatsz, az a baj, ha szoptatsz, lóg majd a melled. Ha otthon szoptatsz, nincs életed, ha nyilvános helyen, akkor magamutogató vagy.

Forrás: Shutterstock

A szupermamik gyereke minimum kéthetesen a saját ágyában végigalussza az éjszakát, és meg sem nyekken, ha nem kézben fogják egész nap. Csak biokaját eszik, moshatós pelenkába kakil, és már három hónaposan Kafkát olvas. A szaranyák télen hibernálnak, és a lehető legritkábban szellőztetnek, mert hideg van. Míg a szupermamik mínusz húsz fokban is lazán sétáltatják a gyermeket.

Amíg a gyerek egyetemre nem megy, egy szuperanyának eszébe sem jutna visszamenni dolgozni. Azonban vannak olyan megátalkodott nők, akik szülés után három hónappal már karriert építenek. Ja, hogy a gyerekszülés nem mindenkinek az élete értelme? Akkor biztosan nem is szereti a sajátját, minek szül az ilyen?!

Nyilvános helyen ordít a gyereked? Rohangál az étteremben? Nem engedi előre az időseket, a tableten nem sakkozik, hanem mesét néz, és kilakkozta a körmét tíz évesen? Szaranya vagy!!!

Gondolom, kezditek érteni a gondolatmenetet... Az egész anyasági történet fonákja az, hogy valaki úgyis mindig, mindent jobban tud nálad. Ha a rokonaid támogatóak, akkor a boltos néninek lesz majd eltérő véleménye, vagy az online fórumozóknak, vagy a Facebookon rég elfelejtett, hatmilliomodik ismerősödnek.

Sőt, számomra gyanús, hogy igazából nincsenek is igazi szupermamik, csak szaranyák, akik kaméleon módra úgy tesznek, mintha...

Te kaptál már igazán bantó kritikát egy szupermamitól?

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?