Régi nagy szerelmem, ha majd újra látlak...

Ha majd újra látlak, szívem dobban még egy hatalmasat. De ez már nem neked szól kedvesem, ez a szívdobbanás már a kapcsolatunk alkonyát jelenti - amely valaha oly szépen indult.

Ebben az egy ütemben benne lesz minden... az, amit egyszer régen nekem jelentettél. Amikor még azt hittem, te vagy az ég és a Föld, azt hittem, nélküled semmi vagyok, csak egy törött szárnyú kismadár. És te sem voltál más, mint egy szárnyaszegett sas a vadászmezőkön. Ápoltuk egymást, de te elszívtad minden energiámat, és gyorsabban gyógyultál, mint én. Amikor teljesen felépültél, újra kimerészkedtél a prérire - persze nekem nem szóltál, hogy már nincs szükséged rám. 

Forrás: Shutterstock

Számodra csak ennyi volt, itt a vége. De rövid időn belül én is rájöttem, hogy ez csupán egy átmeneti időszak volt. Bennem persze sok minden összetört, nehéz ám ilyenkor újra talpra állni. Eleinte azt gondoltam, nem is biztos, hogy sikerül. Aztán jött valaki, aki igazán szívből ápolt, gondozott, és napról napra, lépcsőről lépcsőre az én szárnyacskám is megerősödött...

Ha majd újra látlak, el akarom mondani, hogy bár fáj a múlt, de már nincs bennem harag. Életem egy fontos szelete maradsz, akkor is, ha keserédes ez az emlék. Ma már tudom, hogy nem nekem rendeltek odafent. Ma már érzem, hogy nem egymásnak lettünk teremtve mi ketten.

Ha majd újra látlak, biztos feltör bennem néhány szép emlék, amin mosolyogni fogok magamban, de persze senki nem érti majd, min derülök. Eszembe jutnak a vicceid, a mosolyod, ahogyan rám néztél. Eszembe jut majd mindaz, amit átéltem veled.

Forrás: Shutterstock

Ha majd újra látlak, néhány dolgot elmesélek neked, ami régen még mindkettőnk számára fontos volt. Elmesélem, mi van velem, hogy találtam valakit, aki ma már fontosabb nekem, mint bárki ezen a Földön.

Ha majd újra látlak, komótosan végigmérlek. Híztál? Fogytál? Megváltoztak-e a vonásaid, vagy pont ugyanott vannak a ráncaid, ahol néhány évvel ezelőtt voltak? De már nem olyan áhítattal tekintek majd rád, csak a szemem sarkából kémlelem a múló idő nyomait.

Ha majd újra látlak, megállok egy pillanatra, felemelem a fejem, kihúzom magam, rád nézek, és üdvözöllek, de csak, mint régi ismerőst, akit ezer éve nem látott az ember. Pont úgy viselkedek veled, mint bárki mással.

De ha majd te látsz újra engem, beléd hasít a felismerés, hogy ki voltam neked egykor... És nem biztos, hogy ilyen könnyen viseled majd kedvesem, mint ahogyan én...

Sz. Nóra

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?