Szakítás után, felejtés előtt

Hónapok teltek el, pontosan öt. Te boldog vagy egy új kapcsolatban, én szomorú és keserű vagyok. Randizni, bulizni járok, önfejlesztek, próbálok újra visszatalálni önmagamhoz. Te az új szerelmeddel otthon töltöd az estéket összebújva, boldogan, mintha mi sem történt volna. Mintha nem törted volna millió darabkára a szívem.

Minden egyik pillanatról a másikra történt, abban is kételkedtem, hogy ez valóban a valóság-e, vagy csak egy rossz álom. Egyik nap még a közös jövőt terveztük: költözést, gyermeket, házasságot. Aztán hirtelen bejelentetted, hogy te még nem állsz készen. Még élni, csajozni, bulizni akarsz. Mégis rá 1,5 hónapra már egy komoly kapcsolatban voltál - csak nem velem.

Úgy tűnik, nálad már csak így működik a szerelem. Legalábbis a tiednek megvan a maga szavatossági ideje: 2 év. Nálad így működik. Egyik héten-hónapban szeretsz valakit, aztán nem. Csalódott vagyok, keserű és dühös, mert elhitetted velem, hogy lehet közös jövőnk. És én hittem neked. Minden szavadat elhittem.

Most ugyanezeket ígéred az új szerelmednek, ugyanúgy csókolod, becézed, ahogy engem. Azt mondtad nekem, hogy mi összetartozunk, és még nem találkoztál ilyen lánnyal. Most ugyanezeket hallgatja valaki más - és ugyanúgy elhiszi, ahogy én. Tudom. Mert ebben jó vagy. Ígérni, reményt adni. Csak az ígéreteket betartani már kevésbé tudod.

Ó, bárcsak nekem is olyan egyszerű lenne, ahogy neked volt! Azért ki tudja? Talán majd, ha a te szíved törik össze, vagy éppen te töröd össze az aktuális szerelmed szívét, és lesz 1-2 magányos hónapod, egy kósza gondolatban eszedbe jutok. Hogy volt egy lány, aki szívvel-lélekkel szeretett, és elfogadott úgy, ahogy vagy. Mert szeretni csak így lehet. Teljesen vagy sehogy. Ami pedig nem teljes szívvel történik, az meg sem éri.

Kocsis Timi

Nyitókép: Shutterstock