Ezért nehéz negyven felett jó munkát találni

Bár ma a negyven az új harminc, a munkaadók ezt a legtöbb esetben nem így gondolják. És szinte csak a pályakezdő a nyerő.

Állást keresel, és elmúltál negyven? Jobb, ha inkább nyugdíjba vonulsz, mivel ez az a bűvös kor, melyet, ha betöltesz - bár te nem érzed -, hirtelen munkára alkalmatlan leszel. Hiába a sokéves tapasztalat, az iskolák és tanfolyamok, míg régebben kapkodtak érted, ma már be sem hívnak az általad megpályázott állásokra. Örülhetsz, ha egyáltalán valamilyen kreált indokkal visszajeleznek egy nemet.

És te miért nem érzed, hogy alkalmatlan vagy? Csupán azért, mert az érzékszerveid sem úgy működnek már, ahogy kellene. Hát nem látod, hogy mennyire megöregedtél? Nyilván nem, és ennek az az oka, hogy már a szemeid is elromlottak. Ráadásul az értelmed sem a régi, mert egyszerűen képtelen vagy felfogni, hogy lejárt az időd.

Forrás: Shutterstock

Legalábbis a munkaadók szerint. Csak a pályakezdő, de ugyanakkor rengeteg tapasztalattal rendelkező és mindenhez értő fiatal a nyerő. És ha te nem találsz ebben a mondatban legalább egy ellentmondást, nos, az is csak azt bizonyítja, hogy az éveid számának növekedésével már a logikai érzéked is hanyatlásnak indult.

A munkáltatók abban reménykednek, hogy a fiatalok személyében jól idomítható, "friss húst" vásárolnak a piacon, hosszú távra. Így náluk még azzal sem kell számolni, hogy a sokévnyi rutin miatt magasabb fizetést várnának. Míg egy tapasztalt, vén róka már bizonyára jóval többet kér. És mekkorát tévednek!

Egy diákok körében végzett felmérés ugyanis azt mutatta, hogy ők nemhogy nagyobb, de szinte irreális fizetési igényeket támasztanak a munkaerőpiac felé. Ráadásul a fiatalok nagyobb eséllyel használják ugródeszkának vagy átmeneti állomásnak az első munkahelyeiket.

Forrás: Shutterstock

Ezzel szemben a negyvenen túliak sokkal inkább végállomásként tekintenek az adott állásra, nem akarnak továbbvándorolni. De természetesen ők is azt szeretnék, ha megfizetnék az évtizedes tapasztalataikat. Viszont igencsak földönjárók, és ennél fogva talán jobban is alkalmazkodnak a körülményekhez. Emellett - pont a korukból kifolyólag - több a veszítenivalójuk, és az idejük is kevesebb már az újrakezdésre.

Ezért amikor kikötik, hogy csak kezdő jelentkezését várják, felmerül bennem a kérdés: miért is zárják ki az idősebbeket? Főleg napjainkban, amikor a csapból is az élethosszig tartó tanulás jelentősége folyik. Miért ne fejlődhetne, tanulhatna egy negyvenes?Pláne, hogy a tanulásban elért siker csupán szorgalom, hozzáállás függvénye. Hiszen egy fiatal pipi is lehet lassú, és egy "öreg" tyúk/kakas is gyors. És nemcsak munkatempó, hanem észjárás tekintetében is. Nem a kor függvénye egy ember mentalitása! Ahogy a feladatokhoz való hozzáállása, valamint a munkaadójához fűződő lojalitása sem. Vagy az ijeszti meg őket, hogy a jelentkező már számos területen is kipróbálta magát, és több munkahelye is volt? Na és? Ez is csak azt bizonyítja, hogy kreatív az illető.

Az is tény, hogy míg korábban nemigen voltak fiatalabbak vezető pozícióban, most sok helyen a húszasok ülnek a főnöki székben. Akik nem biztos, hogy szeretnének egy negyven felettit beosztottnak. Talán attól félnek, hogy tapasztaltabb, esetleg képzettebb vagy okosabb, és a generációs különbséget sem tudnák kezelni.

Pedig nem attól lesz egy cég sikeres, hogy csak fiatalokat alkalmaz.

Hiszen minél változatosabb korú a csapat, annál hatékonyabban tud reagálni a kor kihívásaira, miközben egymást is képesek tanítani. Merthogy maga a társadalom is heterogén, idősebbek és fiatalabbak alkotják. A közös siker pedig azon is múlik, hogy mennyire képesek egymással együttműködni.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?