A reggeleim általában csodálatosan indulnak. Miután 40 percen keresztül nyomkodom a szundit, majd zombi üzemmódban elkészülődöm, az ajtóban még háromszor visszafordulok, hogy lekapcsoltam-e a villanyt, és elzártam-e a gázt.
Nem kellemes így élni, mert a kapkodás vagy a késés garantált. Persze nem tűnik nagy dolognak, ha visszafordulsz még egyszer a sarokról, hogy bezártad-e a bejárati ajtót. De akkor már azzá válik, ha a reggeled fele ezzel megy el. Viszont nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal: a tudomány ezt kényszerbetegségnek hívja.
A "Mi állhat a háttérben?" kérdés megválaszolásához pedig sajnos le kell nyúlni a tudatalatti mély bugyraiba.
- Egyesek szerint a kényszeresség gyerekkori önbizalomhiányból fakad ("Hatodszorra sem lett szép a B betűd, írd át, kisfiam!"),
- Mások szerint ezek az emberek hagyják, hogy a félelmeik utat törjenek maguknak. A kényszergondolat pedig lassan átmegy kényszercselekvésbe is, ezzel ideiglenesen oldva a szorongást.
- Azonban szó lehet egy korábbi rossz tapasztalatról is, amivel nem tud szembenézni, így ez egyszerűen kivetül egy el nem zárt tűzhely kényszerképzetéhez.
Röhögd ki a pánikot! Úgysincs más választásod...
Ha már kellőképp megijedtél, hogy mekkora lelki nyomorék vagy, megnyugtatlak: azért nem 100%-ban csak erről van szó. Ha sokszor kell egyszerre több dologra figyelned, és olyan szétszórt vagy, mint én, akkor úgy érzed, folyamatosan a lehetetlennel viaskodsz. Emellett előfordulhat, hogy elfelejtesz egy-két rutincselekvést, és ezért kattog azon az agyad, hogy tuti mindent befejeztél, lekapcsoltál, elzártál-e.
Viszont ha folyamatosan elkésel a melóból, és a főnököd már nem fogadja el azt az indokot, hogy: "Le kellett szállnom a buszról, mert nem voltam benne biztos, hogy bezártam-e az ajtót", akkor nem árt, ha találsz megoldást a problémára.
Én rögtön kettőt is tudok neked javasolni:
- Pénzes verzió: menj el szakemberhez! Igen, a pszichomókus drága mulatság, de talán nem véletlenül, mert tényleg van haszna. Hetente ki kell teregetni a szennyest, és lehet, hogy elfogyasztasz egy százas zsepit is, de sokat segíthet. Ha utána már csak egyszer fordulsz vissza a sarki bolttól, már megérte.
- Low budget megoldás: vegyél erőt magadon! Ezt tapasztalatból mondom. Akadj ki saját magadra, hogy ez így már nem mehet tovább, az agybaj szétcseszi a reggeleidet vagy akár az egész napodat. Legfeljebb csak egyszer menj végig a lakáson, és ellenőrzés közben erősíts meg magadban a történteket: igen, a konyhában is lekapcsoltam a villanyt. Igen, a fürdőben is elzártam csapot.
Ezt sajnos követni fogja az az érzés, hogy: "Na, azért futtassuk le még egyszer ugyanazt a lemezt, nem baj, hogy a saját szememmel láttam, hogy minden rendben." Ilyenkor kell erősnek lenni, és megálljt parancsolni magadnak.
Ja, és nyugtasson az is, hogy nem vagy egyedül, a népesség nagyjából 3%-át érinti a probléma. Sajnos csak nagyon kevesen tudnak teljesen leszámolni a kényszerbetegséggel, de szinte minden esetben lehet csökkenteni a mértékét. Szóval, nyugodj meg: nem maradt nyitva a kocsi ajtaja.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
