Évek óta küzdök a csúnya kis démonjaimmal. Sokáig azt hittem, hogy véresen komolyan kell venni őket, és a börtönükből egyetlen kiút van: ha kiirtok magamból mindent, ami hozzájuk köt.
Hosszú időbe telt, amíg végre rájöttem, hogy erőszakkal nem lehet orvosolni a gyengeségeimet. A csatát másvalakivel együtt fogom megnyerni, aki mindig is ott volt mellettem, csak sosem gondoltam rá harcostársként. Igen, ő a humorom...
Ne értsetek félre, ha valaki, hát én aztán igazán tudom, hogy pánikbetegség komoly dolog, és komolyan is kell venni. De amikor sajog a fejem a kínzó gondolatok súlyától, és egész éjjel szorongok, vagy elkap valahol a pánikszerű rettegés, semmi sem hat olyan gyorsan, mint a nevetés. Ami akár életmentő is lehet. Jó, jó, még senki nem halt bele ebbe a betegségbe, de a pánikérzés tényleg olyan, mintha közeledne a vég.
A véletlen hozott össze Szepesi Andreával, aki nem csak coachként hisz a humor erejében. Ő maga is pánikbetegségben szenvedett korábban, ezért pontosan tudja, milyen érzés rohamot kapni. Andrea 2006-ban ismerkedett meg a szisztémás rövidterápia módszerével. A neves pszichiáternek, dr. Birkás-Kováts Dezsőnek köszönhetően belátható időn belül legyőzte félelmeit, így saját bőrén tapasztalta meg ennek a módszernek a hatékonyságát. Ezt követően döntött úgy, hogy szeretne segíteni másokon, akik hasonló helyzetben vannak. Sorsdöntő nap volt a találkozásunk.
Ha itt a vég, akkor a sütis pultnál legyen!
Akkoriban olyan korszakomat éltem, amikor folyton attól paráztam, hogy egy zsúfolt bevásárlóközpontban leszek rosszul. Andrea olyan kérdéseket tett fel nekem, amelyek a meglepetés erejével hatottak rám, és utat nyitottak az elapadt kreativitásom felé. A negatív gondolataim átstrukturálására akkor már igen nagy szükségem volt. A kérdések pedig valahogy így hangoztak:
- Mitől éreznéd rosszabbul magad? Ha egy Sparban ájulnál el vagy egy Tescóban?
- Van-e bármi különbség? Ha igen, akkor micsoda?
- Az áruházon belül hol lenne a legkellemetlenebb számodra összeesni? Az édességeknél, a mosószereknél vagy a pizzák környékén?
- Vajon mit gondolnának rólad az emberek? Ők is megijednének, vagy csak legyintenének: "Áh, megint egy újabb hisztis vásárló, aki sokkot kapott a poshadt paradicsomok látványától..."
- Szerinted mit tenne a megmentőd? Megpróbálna szívmasszázzsal életre kelteni? Esetleg pánikrohamot kapna az ijedtség hatására, és elkezdene hangosan kiabálni?
Szerettem ezeket a konzultációkat, mert inspiráltak, teljesen új megvilágításba helyezték a problémáimat, és megkönnyebbülést hoztak.
Kacagok, és kiradírozom magamból a szorongásokat
Egy másik hasonló példa erre az utazástól való félelmem. A komfortzóna a pánikbetegeknél igen kényes kérdés. Gyakran elkerülöm a fóbiámhoz kapcsolódó szituációkat, és amikor ki kell lépnem az ismerős környezetemből, iszonyú gyötrődés és szorongás lesz úrrá rajtam. Ilyenkor különösen jól jön a humor, ami remekül oldja a bennem lévő feszültséget.
A terapeutámnak köszönhetően megtanultam másképp gondolkodni, és nem komolyan venni a "pánikizéimet". Korábban hajlamos voltam mindent túlaggódni, most viszont nevetek, mosolygok, és kiröhögöm a félelmeimet saját magammal együtt. Ez a hozzáállás segít "dedramatizálni" a helyzetet, és kicsinyíteni azokat a problémát, amik korábban megkeserítették a mindennapjaimat. Persze könnyebb ezt mondani, mint megtenni - nekem sem sikerült elsőre.
Sok-sok próbálkozás után jutottam idáig.
A nevetés tehát erős eszköz lehet a gyógyításban, ám nagyon fontos, hogy a tanácsadó ráérezzen arra, hogy kivel hogyan lehet beszélni, meddig lehet elmenni, stb. A konzultációk időtartama és módszere mindig egyedi és személyre szabott (beleértve a humort is). Mert ahogyan minden mást az életben, ezt is okosan, mértékkel kell adagolni. És megéri dolgozni vele, mert csodákra képes.
Már merek beszélni a pánikbetegségemről!
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
