Az együtt töltött szép idők úgy élnek bennem, mint valami álomutazás, tele kalanddal, vággyal, felfedezéssel. Ahogy megismerkedtünk egy koncerten a szakadó esőben, ahogy hajnalig rozé fröccsöztünk a Duna-parton...
Azt mondtad, sosem találkoztál még nálam bolondosabb és színesebb egyéniséggel. Olyan szavakat suttogtál a fülembe, amiktől pillangók ezrei kezdtek repkedni a gyomromban. Sosem hittem volna, hogy egyszer még valaki ilyen gyönyörű dolgokat mond nekem. Nagyon jólestek a bókjaid - eleinte. Utána viszont teljesen összetörte a kezdeti lelkesedésemet, hogy kiszámíthatatlan voltál...
Úgy tűnt, mintha két világban léteznél egyszerre, és a kettő között feszülő ellentét tartana mozgásban. Az egyik éned olyan intenzitással fordult felém, hogy semmi másra nem tudtam figyelni: elhanyagoltam a családomat, a napi teendőimet, mert egész nap a boldogság habos-babos felhőcskéjén lebegtem.
Ebédelni vittél a legszebb éttermekbe, hatalmas virágcsokrokat küldtél a munkahelyemre, romantikus hétvégékkel leptél meg. Minden gesztusoddal, minden pillantásoddal éreztetted, hogy fontos vagyok neked. Ilyen állapotodban imádtalak, mert úgy éreztem, hogy ugyanarra vágysz, amire én: szeretetre, megértésre, gyengédségre, törődésre - egy igazi kapcsolatra.
Volt azonban egy másik éned is, amit gyűlöltem, mert állandóan arra emlékeztetett, hogy nem lehet bízni benned. Este kikapcsoltad a telefont. Fejfájásra, fáradtságra (és mindenféle banális indokra hivatkozva) lemondtad a randikat. Nem volt kedved a szexhez. Alig kommunikáltunk egymással, és ha beszéltünk is pár percet, csak tárgyilagosan, tőmondatokban. Úgy éreztem, a hangod közönyös hidegsége valósággal megdermeszti a szívemet.
Tucatszor próbáltam beszélni veled erről, de hiába, mindig hiába... Észre sem vetted, milyen iszonyatosan szenvedtem a hangulathullámzásaidtól. Türelmes és kitartó voltam, most viszont betelt a pohár.
Elegem lett abból, hogy az életedben uralkodó káosz megoldásán töröm a fejemet. Nem tudom, ki vagy valójában - azt viszont igen, hogy nem szeretném illúziókba ringatni magam, és rózsaszín álmokat szövögetni kettőnkről. Nem akarok azon agyalni, vajon tényleg szeretsz-e, vagy csak eszközként használsz a kisded játékaidhoz. Nem akarok több energiát pazarolni erre a furcsa kapcsolatra.
Ha nem tudsz elég komolyan venni, vagy csak addig akarsz velem lenni, amíg nem jön egy jobb, akkor inkább tűnj el! Nem fogom hagyni, hogy elcseszd az életem!
A férfi, aki nem mert szeretni...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
