Karácsonykor még őrjítőbb a magány, mint máskor!

Lassan egy éve annak, hogy elhagytál. Hosszú volt a gyógyulási folyamat, ám idővel a csúnya sebek mind jobban halványodtak a lelkemen - egyre kevesebbszer jelent meg előttem az arcod. Újra tudtam nevetni, jöttem-mentem, randizgattam, szóval, jól voltam.

Egészen mostanáig, amikor megláttam a tévében egy karácsonyi reklámot. A főszereplő kísértetiesen hasonlított rád: a haja, a szakálla, még a szemüvege is olyan volt. Újra belém hasított a hiányod érzése. Az elkövetkező napokban minden önfegyelmemre szükség volt, hogy ne hívjalak fel, ne küldjek neked üzenetet. A legrosszabb, hogy azt hittem, már túl vagyok rajtad. Sajnos nagyot tévedtem.

Látom magam előtt, ahogy szerelmesen összebújtunk a paplan alatt. Fülemben cseng a hangod, hallom a szenvedélyes szavaidat. Érzem a csókodat, az illatodat. A bőrödnek mindig olyan fahéjas-szegfűszeges illata volt - pont, mint a karácsonyi reggeleknek... Az agyam több ezer pillanatfelvételt tárol kettőnkről - a könnyeim mögül figyelem őket, amik megállás nélkül potyognak a szememből.

Nem tudlak kiűzni a gondolataimból, és hiába várom, hogy elmúljon a fájdalom, éppen az ellenkezője történik. Újraélem a történetünket, közben egyszerre hiányollak és haragszom rád. Képtelen vagyok megbocsátani, hogy félúton feladtad a kapcsolatunkat, ráadásul akkor, amikor a legsebezhetőbb voltam - ugyanakkor mindent megadnék azért, hogy újra ott várj a körúton. A gesztenyesütő bácsi standja előtt, azzal a felhőtlen mosollyal az arcodon...

Tavaly ilyenkor még tökéletes volt az összhang közöttünk. Tervezgettünk, és arról álmodoztunk, hogy együtt fogjuk felfedezni a világot. A fellegekben jártam, úgy éreztem, a veled töltött idő a legszebb ajándék, amit az élettől kaphatok.

Most egyedül bóklászom a fényfüzérekkel díszített utcákon. Nézem az egymásba karoló párokat, a boldogan vásárolgató embereket, és arra gondolok: ez nem igazság! Miért nincs mellettem a szerelmem? Soha nem fájt még ennyire a hiányod - egy kicsit irigykedem most azokra, akik a kedvesükkel tölthetik az ünnepet. Ordítani lenne kedvem, beleüvölteni a hömpölygő tömegbe, de összeszorítom a számat, magamba fojtva minden fájdalmat.

Szomorú nélküled a december.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock