Elemi ösztönök hajtottak a karjaiba, amit a mindent elsöprő érzelmek követtek. Persze egyoldalúan...
Hogy is írja Petőfi?
"A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok."
Banális mondanivaló, egyszerű sorokban. Mégis, aki élt már át hasonlót, az tudja, milyen óriási hatalommal bír az a nevetséges verem. Engem például hosszú évekig tartott rabságban. Képtelen voltam józanul gondolkodni, felmérni a helyzetemet. Vergődtem a veremben, közben meg azt hittem, ez életem küldetése.
A szerelem süketté, vakká tett, de a legrosszabb az volt, hogy még ostobává is.
Volt egyszer egy barátom, aki egy utcalányba volt szerelmes. De halálosan. Az utcalány pedig csak használta a fiút. A fiú reményét az a meggyőződése éltette, hogy a lány csak belé szerelmes, az összes többi fiúba meg nem. Persze a lány saját magán kívül senkit sem szeretett.
Vannak ilyen férfiak is: akik több vasat tartanak a tűzben. Mindegyik vas azt hiszi, az ő izzása tetszik legjobban a férfinak. A férfi pedig valójában csak szítja a tüzet. Élvezi a vasak rivalizálását, élvezi a rivalizálás által keltett izzás fényét és melegét, és közben nagyon elégedett önmagával. Lehet, hogy akad a prédák között olyan, aki élvezi ezt, de a legtöbben nem. Ők idővel felismerik a csapdát, és megpróbálnak menekülni. Van, akinek sikerül is.
A többszereplős, sehova sem tartó kapcsolat legnagyobb csapdája, hogy pont a célt tévesztjük el. A boldog, kiegyensúlyozott jövőkép helyett azzal vagyunk elfoglalva, hogyan nyomjuk le riválisainkat.
Ostobák vagyunk, mert nem vesszük észre - vagy csak nem akarjuk észrevenni -, hogy rég nem mi irányítjuk az életünket. Mindannyian egy színdarabban játszunk rendezői utasítás szerint.
A rendező pedig úgy osztja az instrukciókat, hogy mindenki csak a saját szerepét ismerje.
A felismerésnél csak a kilépés nehezebb. Nekem 3 év volt. 3 évig terveztem a befejezést. Mert reménykedtem, hogy valahova mégiscsak tart az a kapcsolat. Tartott is, csak nem oda, ahova szerettem volna. Nehéz volt elengedni, mert őt mindenki szerette... Legalábbis én ezt hittem, a körülöttem lévő vasak izzásának fényéből kiindulva. Nehéz volt elengedi, mert ragaszkodtam a gondolathoz, hogy ő csak engem szeret, a többieket nem. Nehéz volt elengedni, és ma már azt gondolom, csak azért ment, mert ő is elengedett...
Nehéz volt, mert attól féltem, nála csak rosszabbat találok. De valami sokkal jobbat, sokkal többet találtam nála. Családot, egy férfit, aki szeret, és sehol egy izzó vas rajtam kívül.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.