Egy párkapcsolatban szükség van külön töltött időre is!

A véleménycsere egészen odáig fajult, hogy arra jutottak: egy férfi, ha párja vagy családja van, egyáltalán ne töltsön külön időt sehol. Se a haverjaival, se semmivel, a baráti párokkal együtt töltött időt kivéve. És ez azért kicsit több, mint enyhe túlzás.

Hisz tény és való, vannak fokozott erőfeszítést kívánó élethelyzetek az ember életében, amikor egyszerűen nem tud minden beleférni. Vagyis a kevésbé fontos és sürgős dolgokat kénytelenek leszünk hanyagolni - mint a hobbit vagy a szórakozást. A gyerekvállalás kezdeti időszaka például pont ilyen.

A baj inkább azzal van, ha a kapcsolatban megjelenik a gondolat: "Teljesen fel kell adnod miattam az eddigi életedet!"

Az új partner eleinte mindig nagyon izgalmas. Hű, mennyi hobbija van: ejtőernyőzik, harckocsi maketteket ragaszt össze, és sziklamászó tanfolyamra is jár. Mi, nők, szeretjük a talpraesett, férfias férfiakat. Furcsa is lenne, ha inkább azt találnánk imponálónak, aki minden estéjét a tévé előtt töltené, és egy haverja se lenne.

Mégis gyakran a nők azok, akik már a kapcsolat elején hajlamosak arra, hogy lemondjanak a barátnős estékről, és sutba vágják eddigi hobbijukat azért, hogy minden szabadidejüket a párjukkal tölthessék. Mivel ez részükről nem áldozat, ezért sok nő szinte elvárja, hogy a férfi is százszázalékosan hátat fordítson korábbi kedvteléseinek. Mondjon le mindenről, ami az ismerkedéskor még izgalmassá tette, és töltse a szabadideje majdhogynem száz százalékát otthon.

Gyerekkoromban azt láttam, hogy a családi életünkben, a közös kirándulásokon kívül mindenkinek megvolt a saját kis élete: anyu egyetemre járt, apu sok időt töltött a repüléssel. Volt, hogy a nagyszülőknél helyeztek el, amíg a szüleim nyaraltak. Megtanultam, hogy egy család egészséges működéséhez mind a négy dologra szükség van a hétköznapok rutinja mellett:

• Közös családi élményprogramra: kirándulásra, esti kártyapartira, vasárnapi beszélgetős ebédre, ami összetartja a kis csapatot.
• A szülőknek kettesben töltött időre, meghitt randevúkra, ahol férfi és nő lehetnek, nem pedig apa és anya.
• A párnak közös baráti körre, felnőtt társaságra, akikkel kimozdulhatnak együtt.
• És bizony szükség van énidőre is. Magányban töltött órákra ugyanúgy, mint arra, hogy a barátainkkal lehessünk együtt.

Egyrészt azért, mert kiszakadunk a megszokott közegből, és feltöltődünk, másrészt azért, mert így hiányozhat a másik. Ha néha egy kis esélyt kell adunk arra, hogy hiányozhassunk egymásnak, így a viszontlátás sokkal intenzívebb lesz, és a kapcsolat is erősödik. Szuperjó dolog újra találkozni, összebújni, megölelni a másikat, meghallgatni az élménybeszámolót.

A magam részéről sokkal jobb egy-egy külön töltött hétvége után örülni egymásnak, mint mondjuk, duzzogással kikényszeríteni az otthon maradást. Szeretem, hogy a páromnak a közös életünkön kívül is van hobbija, érdeklődési köre, barátai, mint ahogy nekem is ott vannak a csajok vagy a saját elfoglaltságaim. A külön szerzett élményeket úgyis megosztjuk egymással. Társak vagyunk, nem sziámi ikrek.

Nem attól lesz valaki jobb ember, hogy a saját addigi életét, barátait vagy hobbijait teljesen kiirtja magából, és beáldoz mindent a kapcsolat és a család oltárán. Egyszerűen csak meg kell találni az egyensúlyt. Akkor is lehetünk szuper társak és szuper szülők, ha néha egy kis időt csak saját magunkra fordítunk.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock