3 dolog, amit megtanultam 30 éves koromra!

Úgy, hogy bizony elteltek az évek. És mennyi minden van, ami nem jött össze - vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt én kis bakfisként megálmodtam. Átlépve ezt a bizonyos életkort, a nők többsége megáll egy pillanatra: átgondolja a múltját, a jelenét, a jövőjét, és számot vet. Én sem tettem másképp:

• Az lettem, aki lenni szerettem volna?
• Megtettem azokat a dolgokat, amikre igazán vágytam?
• A számomra legmegfelelőbb úton haladok?

S miután megvannak a válaszaim, levonom a következtetéseket. Te, kedves huszonéves olvasó, nem muszáj most hallgatnod rám. De én mégis egy kis útravalóval szolgálnék neked a saját tapasztalataimból...

Halogatás - avagy ráér az még, jó'van az úgy...

Fiatal vagyok még, enyém a világ, hova ez a nagy rohanás? Majd megírom, majd elmondom, majd megteszem, majd kipróbálom holnap. Az a legnagyobb probléma velünk, hogy azt hisszük, van időnk... Pontosabban úgy gondoljuk, hogy elég időnk van mindarra, amit meg szeretnénk valósítani az életben. De mi is az az elég? Hiszen ez egy szubjektív fogalom.

Majd, majd, MAJD! És most itt vagyok. Azokat a dolgokat csinálom, amikre mindig is vágytam, csak épp nem azon a szinten, amin szerettem volna. "Tedd meg azt ma, amit mások nem tesznek meg, hogy holnap megtehesd azt, amit mások nem tehetnek meg!"

Önsorsrontás - avagy féknélküli carpe diem...

Igen, a szó talán kicsit erős, ám minden - akár apró - dolog, amit megteszel (pedig tudod, hogy árt), vagy nem teszel meg (pedig tudod, hogy jót tenne) az életedben, az önsorsrontásnak számít. Menőzöl a cigarettával a haverok előtt, mert nem gondolsz bele, hogy akár egy 20 éven át tartó addikció is lehet belőle. Végigbulizod a tinédzser éveidet - nem törődve azzal, hogy az átmulatott éjszakák, az alkohol és a smink nyomai egy nap visszaköszönnek majd a tükörből.

Felelőtlenség - avagy kit érdekel, mi lesz évek múlva?

"Fiatalság, bolondság!" - mondják legyintve a kamaszok őrültségeire. Valóban. Mennyire jó olykor csak a mának élni és megtenni olyan hajmeresztő dolgokat, amikre majd mosolyogva gondolsz vissza! Ám mindez nem összekeverendő a hosszú évekig tartó felelőtlenséggel. Most nem teszem félre a pénzt, inkább megveszem a 25. pár cipőt is. Betolom még azt a BigMac-et, pedig tudom, hogy ez már a sokadik plusz kiló rajtam.

Igen, már megjártam többször is a rosszfiúkkal, de elkövetem még egyszer ugyanazt a hibát - pedig látom az intő jeleket. Ez a felelőtlenség, az elodázás és a naivitás együttese. Aztán 30 évesen rádöbbensz: bár van 100 pár gyönyörű cipőd, de nincs egy forint tartalékod sem arra az esetre, ha történne veled valami. 10 kilóval több vagy, mint szeretnél, amivel nem is lenne gond, ha nem csökkenne tőle az önbizalmad (de csökken). A rosszfiú pedig összetörte a szívedet. Megint.

Nem azt mondom, hogy ne vágj bele, hogy soha ne kockáztass! Hanem, hogy mindig gondolkodj előre! Mert amikor egy pillangó valahol megrebegteti a szárnyát, az máshol vihart is hozhat.
Én ezeket tanultam 30 éves koromra, és talán még van időm kamatoztatni eme tudást. Kívánom, hogy neked még több időd jusson rá! ;)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock